én pedig mindig a régebbivel szenvedek. Fogalmam sincs, mint csinálok. Az Újfiú nem beszélgetett velem én pedig kezdtem feladni. Amikor együtt voltunk, közel éreztem magamhoz, de soha, semmi nem volt kimondva köztünk. Én esküszöm megpróbáltam, de egyszerűen nem kaptam semmi választ. Mondtam, hogy nem akarok rajta osztozkodni, hogy nem akarom őt elveszíteni, hogy kedvelem, hogy nem kell más... és csak a somolygás, semmi válasz. Amikor nem voltunk együtt, nem beszéltünk, pedig akartam. Apróságokról, hogy milyen a napja, mi idegesítette fel, ki volt vele kedves, mit főzött, fáj-e a hasa... Mint amikor együtt vagy valakivel és érdekelnek a kicsi, de fontos dolgok. Amitől el tudod képzelni, hogy valaki akkor is az életem része, ha nincs közvetlen mellettem. Akartam vele lenni, de mivel nem engedett közel, próbáltam távol tartani magam. Piszokul visszafogtam minden gondolatot és érzést, ami nekem maga volt a pokol. Nem ment a beszélgetés, de nem azért, mert nem volt mit mondani a másiknak,...