Egy hétig most nem beszélünk. Kért időt, hogy átgondolja, amiket mondtam neki. Már nem olyan intenzíven kavarognak a gondolataim, mint az elmúlt egy hétben, de még mindig pötyögök a telefonomba. Folyton azt fogalmazgatom a fejemben, hogy mit fogok neki mondani. Hogy miket akarok vele megbeszélni. Nagyon nehéz lesz, akárhogy is lesz... Már értem, miért nem mutattál be a lánybarátaidnak. Mindig kérdeztem, de te elhessegetted. Annyira fura, hogy erre sem kezdtem el igazán gyanakodni. Kellettek neked, hogy biztonságban érezd magad. Hogy ha én nem vagyok, akkor is legyen hova nyúlni. Hogy legyen kivel elbaszni mindent... Ők a te kis háttérországod. Már ismered őket, nem kell megerőltetned magad, hogy legyen valami. Ettől érezted magad biztonságban. Azt mondtad, Kanada után jöttél rá, milyen fontos vagyok. Én akkor kezdtelek elengedni. Addig mégis mit gondoltál, ki vagyok? A csaj, akivel tévézel? Nem volt a fejedben semmi terv? Azt hittem, csak nem akarsz róla beszélni, de lehet te t...