"Biztos vagyok abban, hogy ez egy jó lecke volt neked." Kinn ülünk a pavilonban, anya a körmeit festi, én még kócosan kortyolgatom a kávém. "Hát, azt biztos megtanultam, hogy ha azt érzem, hogy valami nincs rendben, bízzak magamban." "Nem erre gondolok. Nem is tudom, hogy fogalmazzam meg..." - Felhúzom a szemöldököm, már előre érzem, hogy ki fogok akadni a válaszán. - "Sosem tudhatod, mi történik. Nem szabad ennyire vakon megbízni senkiben, mert nem tudhatod, mi zajlik a hátad mögött." "Nem biztos, hogy értem. Sosem bíztam Matyiban, mármint, tudtam, hogy labilis. De azért nem vállalhatok én felelősséget, amit ő tett. Ő hozta meg ezt a döntést, ő csalt meg." "Akkor is, erre fel kell készülni." "De ha így állok hozzá, akkor soha senkiben sem fogok megbízni. Ráadásul tök mindegy, bízok-e vagy sem, így is, úgy is lehet, hogy meg fognak csalni. Nem várhatom folyton azt, hogy eláruljanak." Mintha két külön nyelvet ...