Több mint két évvel ezelőtt írtam ide utoljára. Több mint két éve lett vége az utolsó kapcsolatnak mondható kapcsolatom, ami egy három hónapos semmi volt egyébként, csak túl jónak indult ahhoz, hogy ne számoljam bele Raymondot a fekete listámba. Bedőltem plusz egy nárcinak, sorban a harmadiknak. Ez már nem lehet véletlen, nem? Mindenesetre a testem úgy vetette ki magából ezt a pszichopata őrültet - pár hétnyi láz után -, mint a romlott húst. Megúsztam. Kicsit azért fájt, de megúsztam. Ez a névsor azóta két emberrel bővült. Tibire sok szót nem érdemes pazarolni. Az ígéretesen induló első pár hét után ez a fura dolog, ami köztünk volt, átcsapott valamiféle elbaszott kabaréba. Ez a jellemtelen, lusta, koszos és hazug disznó két dolgot adott nekem: PTSD-t, mert ha belegondolok, hogy ittam a gedvás poharakból a nagyanyja házában, elkap a hányinger. A vágyat, hogy végre valaki jól szeressen, hogy valakivel jól szeressük egymást. Az egyikért egy kicsit hálás vagyo...