Felülíró

Nagyon szeretem. Túlságosan is. Körülbelül négy hónapja vagyunk együtt azt hiszem. Sok minden történt azóta, eléggé sűrű az életünk. Tele vagyok munkával, nagyon fáradt vagyok és nagyon-nagyon sok az új dolog, de mindig igyekszem valahogy úgy alakítani a dolgokat, hogy rá legyen időm. Neki nagyon hektikusan vannak munkái, elfoglalt ő is. Borzasztóan keveset találkozunk. Túl keveset. Ő vicces fiú, folyton ironizál és szekálódik. Én meg sokszor komolyan veszem, pedig lehet, nem kellene. Csak úgy vagyok vele, hogy minden viccnek a fele igaz... Nem tudom. Sokszor érzem, hogy szeret, de ez nem elég ahhoz, hogy le tudjam győzni a démonjaimat. Bizalmatlan vagyok és rettegek a csalódástól. Félek, hogy többet adok bele, mint amennyit kapok, és ami rosszabb, hogy hülyének érzem magam, ha akár egy percig is elhiszem, hogy valaki velem akar lenni. Hogy monitorozom magam, hogy mit nem veszek észre, hol vannak a a gyanúim jelei. És aki keres, talál. Ha nagyon keres, akkor olyat is talál, ami talán...

1. felvonás Aki nem kell A Szépfiú egyik pillanatról a másikra történt. Elkezdtünk beszélgetni, jó volt. Találkoztunk, hazamentünk, szexeltünk, jó volt. Aztán újra. És újra. És észre sem vettem, már nyakig benne voltam. Az Újfiúval azóta sem beszéltem. Úgy döntött, ignorál, én pedig az első próbálkozás után feladtam. Amúgy sem lett volna mondanivalóm. Mit mondhattam volna? Fáj kicsit, mert ha beszélünk, más is lehetett volna. Utólag okos az ember lánya, ugye. Ha beszélek, ha rábírom, hogy beszéljen, megszabadítom magunkat egy rakat kíntól és nehezteléstől. De már mindegy. Tanultam belőle. Szóval jött ez a gyönyörű, magányos, nagyon fura fiú és beszélt. És figyelt. Figyelt. Éreztem rajta, hogy igénye van a beszélgetésre. Hogy tartozzon valakihez. Valaki mellett akart lenni. És rám esett a választás. Úgy, ahogy nekem az Újfiú, úgy neki is volt egy lány, akit nevezzünk Dórinak. Dóri volt egyszer pár hónapig, aztán szünet, utána pedig levezetésnek még pár hónapig. Dóri még volt, am...