Felülíró

Egy hete tudom, mi zajlott a hátam mögött, de csak három napja lett enyém a fájdalom. Azt hittem, felül tudok emelkedni a sértettségemen, de nem, sőt, mélyebbre taszított ez az egész, mint gondoltam volna. Az elején megértő voltam. Kérdezgettem tőle mindenfélét, egész nap pötyögtem neki. Én így dolgozom fel a fájdalmat, mondom, ami a csövön kifér. Mindenre kaptam választ. Volt, ami teljesen kiakasztott, amitől ő is teljesen kiakadt... Volt, hogy tele voltam indulattal, de az idő zömében csak próbáltam megérteni ezt az egészet. "Miért beszélsz még velem?" Nem érti, miért vagyok még most is ilyen rohadtul megértő. Szerintem már idegesíti is, hogy nem az volt a reakcióm, amire számított. Nem volt felkészülve arra a verzióra, hogy nem rohanok el és zárom ki őt az életemből azon nyomban. Olyan vagyok, mint egy csap, akit megnyitottak. Amúgy is rohadt sokat panaszkodtam a kapcsolatomról, utálom is magam miatta, de most szerencsétlen emberek a közelemben... Hát nem egyszerű m...

Körülbelül két éve írtam egy bejegyzést a Szépfiúról. Két hónap után vallottam be magamnak, hogy szeretem, de nem voltam biztos abban, hogy ő lenne számomra a legjobb választás. Hideg, távol tartja magát tőlem, nem találom rajta a fogást, és görcsölök azon, hogy vajon tényleg szeret-e. Most visszaolvasva mosolygok magamon. Ha valamit megtanultam az az, hogy higgyek a saját megérzéseimben és ne adjak alább. Pontosan tudtam, hogy ettől a fiútól semmi jóra nem számíthatok, mégis vele maradtam. Én balga. Félreértés ne essék, nem bánok és semmit sem. Amíg tanulunk valamiből, addig semmi sem hiábavaló. Csak aztán győzze az ember lánya feldolgozni a sérüléseket... Képzeld el, hogy találkozol egy fiúval, aki csodálatos. Megőrülsz érte és úgy tűnik, ő is komolyan érdeklődik. Kicsit ijesztő néha, távolságtartó, csendes, de ez még be is jön. Végre egy szexi magányos farkas, akit majd jó alaposan megdolgozhatsz! Képzelj hozzá egy nagy adag önbizalomhiányt, sérelmet, magányt, aztán alaposan rázd...