Felülíró

I miss you a little. Today is your birthday, I wrote you a message and you had a short but nice reply. It felt good. I just really want to hug you and see how you are, have sex with you, make you cum, make you happy, because of you. We had plans, a lot of plans and it's a little bit hard for me to let them go. In the other day, when I saw that you deleted our shared pictures... I felt pain. For the first time it wasn't about my pride, it was real pain. I want you to want me. I thought I can make you happy. I don't think of you too much, just sometimes your face pops up in my head and that's all. Sometimes I have conversations with you in my head, as I'm trying to explain you how I feel about you and how disappointed I am. I wanted us to be something really good. I thought we are more, we are big, we are real. For a minute, only for a minute, I felt myself whole, with somebody who I understand and wants the same like me. And then, shit got real and the truth is, th...

...actually, I'm not sad. After you cut me off last summer, you left a big, empty hole in my soul. But now it's different. At least I know how it feels holding your hand in public, kissing you in the morning, feeling your cum in my mouth. I know, finally I know - even if it was only some week, I know how good is being important to you. I don't miss you. If I will, I will watch some videos about Louis C. K. on Youtube, or checking your Facebook profile. I get to used to it in the last one year that you are not in my life. I'm happy you exist and this is enough for me. You came back, and you are gone again. We had an idea of each other, but now, we are not curious strangers anymore.  This is how our relationship works. If we were together, we would lose our interest in each other. You can come back, anytime, if you want to. I'll be always there for you. You are important, I learnt so much from you, mostly about myself and I'm really grateful for this. But we...

Most már csak egy van, és az is csak az enyém. Az a legfurább, hogy nem érzek semmit. Mármint, nem akarok sírni, nem hiányzik annyira... érdekel, hogy mi van vele, szeretném tudni, hogy érez, de azt hiszem, a női önérzetem jobban bántja ez az egész, mint a lelkemet. Csak azért érzem piszok szarul magam, mert nem engem választott. Túlmisztifikáltuk egymást. Aztán amikor 'beteljesedett' a dolog és a katarzis elmúlt, ott maradtunk mi, két ellentétes személyiség. Minden tiszteletem az övé, no meg persze a szex, az isteni volt, megnevettetett és őszinték voltunk egymással, de ez... ez nem elég. Szerettem volna beleszeretni, szerettem volna csak rá koncentrálni. Szerettem volna, ha ő mulasztja el a fájdalmamat, hogy bebizonyíthassam magamnak is, hogy nem Marci az igazi. Tinédzser hiba, észre sem vettem, de jobban használtam őt, mint ahogy azt gondoltam. Nem tudom, lehet, csak győzködöm magam, hogy ne fájjon, igazából fogalmam sincs, mi zajlik bennem... Próbálok rájönni, mire van...

Nem írtam erről, mert nem éreztem olyan fontosnak, pedig amúgy az, csak, nem akartam bevallani... Márciusban visszajött a Tanár. Mármint, hozzám. Szakított a barátnőjével, megkeresett, én pedig engedtem neki. Nem akartunk együtt lenni, mármint, kapcsolatban. Csak közel akartunk lenni. Amióta csak elment, ezt akartuk. Darabokban volt a szíve, szörnyű dolgokat tett, ő sem tudta, miért, én pedig itt voltam neki, mert itt akartam neki lenni. Marci nem örült, de engedte. Szerintem félt, hogy ha nemet mond, kiakadok. Van ez a dolog a szabadsággal meg velem, amit ő igyekezett tiszteletben tartani, aminek, akárhogy is alakult a dolog, örülök. Minden szörnyűséget meggyónt nekem, én pedig mindent őszintén elmeséltem neki. Nagyon fura kapcsolat alakult ki kettőnk között: barátok voltunk, szexelő barátok, hullámzó érzelmekkel...a bennünk hagyott óriási kérdőjel eltűnt. Mindketten tudtuk, hogy azt, ami elkezdődött múlt nyáron, azt végig kell játszanunk. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan múlt...