Felülíró

Egy hete tudom, mi zajlott a hátam mögött, de csak három napja lett enyém a fájdalom. Azt hittem, felül tudok emelkedni a sértettségemen, de nem, sőt, mélyebbre taszított ez az egész, mint gondoltam volna. Az elején megértő voltam. Kérdezgettem tőle mindenfélét, egész nap pötyögtem neki. Én így dolgozom fel a fájdalmat, mondom, ami a csövön kifér. Mindenre kaptam választ. Volt, ami teljesen kiakasztott, amitől ő is teljesen kiakadt... Volt, hogy tele voltam indulattal, de az idő zömében csak próbáltam megérteni ezt az egészet. "Miért beszélsz még velem?" Nem érti, miért vagyok még most is ilyen rohadtul megértő. Szerintem már idegesíti is, hogy nem az volt a reakcióm, amire számított. Nem volt felkészülve arra a verzióra, hogy nem rohanok el és zárom ki őt az életemből azon nyomban. Olyan vagyok, mint egy csap, akit megnyitottak. Amúgy is rohadt sokat panaszkodtam a kapcsolatomról, utálom is magam miatta, de most szerencsétlen emberek a közelemben... Hát nem egyszerű m...

Körülbelül két éve írtam egy bejegyzést a Szépfiúról. Két hónap után vallottam be magamnak, hogy szeretem, de nem voltam biztos abban, hogy ő lenne számomra a legjobb választás. Hideg, távol tartja magát tőlem, nem találom rajta a fogást, és görcsölök azon, hogy vajon tényleg szeret-e. Most visszaolvasva mosolygok magamon. Ha valamit megtanultam az az, hogy higgyek a saját megérzéseimben és ne adjak alább. Pontosan tudtam, hogy ettől a fiútól semmi jóra nem számíthatok, mégis vele maradtam. Én balga. Félreértés ne essék, nem bánok és semmit sem. Amíg tanulunk valamiből, addig semmi sem hiábavaló. Csak aztán győzze az ember lánya feldolgozni a sérüléseket... Képzeld el, hogy találkozol egy fiúval, aki csodálatos. Megőrülsz érte és úgy tűnik, ő is komolyan érdeklődik. Kicsit ijesztő néha, távolságtartó, csendes, de ez még be is jön. Végre egy szexi magányos farkas, akit majd jó alaposan megdolgozhatsz! Képzelj hozzá egy nagy adag önbizalomhiányt, sérelmet, magányt, aztán alaposan rázd...

Rossz hívő vagyok, csak akkor imádkozom, ha épp nagyon szükségem van a segítségre. Két éve írtam ide utoljára, azóta csak két nyeszlett kis vázlatom van, amelyeket sosem fejeztem be, és nem is fogom, mert már nem emlékszem, milyen érzést akartam kiírna magamból... De most itt vagyok, tajtékzom, vihar tombol legbelül. Nem úgy, mint rég, azt már kinőttem. Nem eszi be magát a félelem a sejtjteimbe. Valami egészen más zajlik most bennem, valahol a tudatom alatt, úgy, hogy észre sem veszem, mennyire befolyásol. Amikor végre eljutok odáig, hogy beszélek arról, ahogy érzek, amikor eldöntöm, hogy ebből kilépek, mert nem vagyunk jók egymásnak, hirtelen kapaszkodni kezdek. Végtelen szomorúság tör elő, ami nem csillapodik. Van ez a Szépfiú Szép is vagy, meg okos is, első blikkre igazi főnyeremény. Annyival szebbnek láttalak magamnál, hogy észre sem vettem, mennyire mások vagyunk. Majd' két év kellett ahhoz, hogy rájöjjek, valami nem stimmel. Már nem pánikolok, abból is kinőttem. Csak es...