Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2019

Cold Little Heart

A legutóbbi ülés óta nem csak a saját, de Peti szarját is jobban átlátom. Jobban el tudom választani egymástól kettőnket. Más szemében a szálkát egyszerűbb volt elemezni, mint a saját gerendámat. Fogtam a fájdalmat, sok kis göböcskét formáztam belőlük, és körbeépítettem velük Petit. Nyújtottam, dagasztottam, hogy minél távolabb érezhessem őt magamtól, hogy gyűlölhessem őt, amiért egy szar szemét szar alak. Mert ezt csinálom, ha azt érzem hogy megszeretnek. Megkeresem, hol a hiba, és addig megyek, amíg ki nem forgatom őket saját magukból. Mindenkinek vannak gyengepontjai. Én versenyt csinálok abból, hogy ki találja meg a másikét előbb. Árpád? Mindennél jobban szeretett, bármit megtett volna értem. Kis szolgalelkű. Felhasználtam ellene.  Matyi? Full retardált volt. Hagyni kellett volna a komfortzónájában, nyilvánvalóan nem akart onnan kijönni. Felhasználtam ellene.  Peti? Csupa egó, mögötte egy sérült, kötődni képtelen kisfiú. Elmondott mindent, minden utolsó apróságot. Fel...

Mit érez?

Az új pszichológusom tök jó. Kb 15 perce voltam nála, épp a betegségeimről meséltem, cinikusan nevetgéltem azon, milyen életképtelen vagyok. Cukor, petefészek, máj, lép, fül, vese... Mondasz egy betűt, van rá egy betegségem. Gyula elmosolyodott. - Kérdezhetek valami nagyon durvát? - Persze - De tényleg erős lesz. - Ne tartsa vissza. - Miért akar elmenni? Ültem, néztem, nem értettem a kérdést. Az fordult meg a fejemben, hogy azt érzi rajtam, hogy nem akarok ott lenni, hogy nem veszem komolyan a terápiát. Megijedtem, hogy kitesz. Összezavarodtam. Aztán nézett rám, szomorúan mosolygott. Visszanéztem rá és elindult egy könnycsepp. - Azt hiszem azért, mert nincs miért maradjak. Sosem gondoltam magamra úgy, mint valakire, aki nem akar élni. Az tök gyenge dolog. Én hippi vagyok, élvezem az életet, azt teszem, amit akarok, nekem nem diktál senki. Mindig úgy láttam magam kívülről, mint aki túlságosan is élvezi azt, amije van. Főleg a kaját. Valakire, aki rebellis, aki megmondja a mag...

Az alapoktól

Olyan szinten tele vagyok dühvel, hogy már nem tudok vele mit kezdeni. Teljesen hülyének érzem magam, egy ostoba tyúknak, hogy bedőltem ennek az egész szarnak. Amióta dolgozom magamon tudom, hogy nagyon jó projekciós felület vagyok. Pillanatok alatt átveszem mások érzéseit, addig, hogy már néha elfelejtek magamra figyelni. A belső hangra. Sokkal jobban vagyok, mint régebben, de kellő munkával - úgy tűnik - még össze lehet törni. Mindig lépek egyet hátra, amikor a történteken gondolkozom. Hónapok óta keresem, hogy hol csesztem el, hogy hol volt az a pont, ahol egy jó dologból rosszat csináltam. Magamban kerestem minden hibát, pedig csak egy volt: hogy nem hallgattam magamra más boldogsága kedvéért. Megint olyat választottam, aki alkalmatlan arra, hogy kapcsolódjon hozzám, hogy figyeljen rám is. Olyat, aki másokat használ ahhoz, hogy elviselhetőbbé tegye a saját szenvedését, mert ez vagyok én, a megmentő. Mert legbelül még mindig arra vágyom, hogy megjavítsak másokat, mert magamat ne...