A legutóbbi ülés óta nem csak a saját, de Peti szarját is jobban átlátom. Jobban el tudom választani egymástól kettőnket. Más szemében a szálkát egyszerűbb volt elemezni, mint a saját gerendámat. Fogtam a fájdalmat, sok kis göböcskét formáztam belőlük, és körbeépítettem velük Petit. Nyújtottam, dagasztottam, hogy minél távolabb érezhessem őt magamtól, hogy gyűlölhessem őt, amiért egy szar szemét szar alak. Mert ezt csinálom, ha azt érzem hogy megszeretnek. Megkeresem, hol a hiba, és addig megyek, amíg ki nem forgatom őket saját magukból. Mindenkinek vannak gyengepontjai. Én versenyt csinálok abból, hogy ki találja meg a másikét előbb. Árpád? Mindennél jobban szeretett, bármit megtett volna értem. Kis szolgalelkű. Felhasználtam ellene. Matyi? Full retardált volt. Hagyni kellett volna a komfortzónájában, nyilvánvalóan nem akart onnan kijönni. Felhasználtam ellene. Peti? Csupa egó, mögötte egy sérült, kötődni képtelen kisfiú. Elmondott mindent, minden utolsó apróságot. Fel...