Felülíró

 Levegő be, levegő ki.  El kell képzelnem egy virágot. Milyen virágot képzeljek el? Tulipánt? Pipacsot? Ezeket szeretem a legjobban. Egy szép tulipánt akarok látni magam előtt. Meg is jelenik. Körülötte minden fekete. Egy fénycsóva világítja meg, de az egész kép olyan...üres.  Levegő be, levegő ki. Bevillan egy sárga virág. Nem akarom, de nem tűnik el. Olyan, mintha ki lenne fordítva. Nem tetszik. Utálom a sárgát, én is sárgának tűnök tőle. Miért ez a csúnyaság jut eszembe?  Aztán kontextust kap. Látom a fehér házat, a loggiát, a fügefát, a régi homokozót, az óriási cseresznyefát, a zöld kerítést, hallom a tyúkuk pakkpakk-jait... Omáék kertjében vagyok. Nem a belső kertben, hanem a külsőben, a gyümölcsfák előtt. Csak a cseresznyefa van előttem, az az óriási, gyönyörű cseresznyefa. Imádom, amikor virágzik. Imádom a gyümölcsét. Régen sokkal több volt; most már ő is öregszik. A hátsó kert kerítésén még pont benyúlnak az ágai, amikor a sok terméstől meghajolnak. Onnan, a...

Amikor egy filmben be akarják mutatni, hogy valaki mennyire magányos és szomorú, beültetik középre egy székre, és miközben őt valós időben mutatják, körülötte felgyorsítják az embereket. Hősünk csak néz a kamerába kifejezéstelen arccal, mellette pedig csakúgy szaladnak az emberek és a napok. Valahogy így érzem magam mostanában. Biztos a sok eső, ez a taknyos idő, a sok egyedül töltött nap, a kutya lapos pislogása, meg a rengeteg Netflix teszi, de mégis valódi szomorúságot érzek. Alig tudom magam rávenni a munkára. Egy sétára. Egy Messenger válaszra. Már kiültem a kanapé bal oldalát; ami közelebb van a TV-hez. Hamarosan a Jóbarátok utolsó évadának a végéhez érek. Lassan három hónapnyi munkát nem számláztam még ki a legnagyobb ügyfelemnek. Összesen vagy 60 ezerrel lógok a barátaimnak. Nem szexeltem három hónapja, pedig eskü mindent megtettem azért, hogy legalább egy éjszakára megfektessen valaki. A moratóriummal rengeteg állami támogatást vesztettem, a vírussal pedig sok ügyfelet is, aki...

Az a házi feladatom Gyulának, hogy le kell írnom a családom dinamikáját. Az én dinamikámat. Mi a rendszer, amiben élek? Hogy reagálok, amikor ez a dinamika beindul? Hogy érezem utána magam? Hogyan tükröződik a múlt a mában? Amikor ott ülök Gyulával szemben, valahogy minden világosnak tűnik, de amikor eljövök, visszaereszkedik a függöny. Amikor elkezdtem pszichológushoz járni, arra gondoltam: soha többé nem leszek olyan fogalmatlan, mint azelőtt. Hogy mostantól felnőttként fogok viselkedni és szembenézek a szarommal. Most viszont úgy érzem magam, mint aki visszafelé fejlődik. Túlanalilázok mindent, ez kétségtelen, ebből nem baj, ha visszább veszek, szóval haszna is van. De egyébként...? Úgy érzem, sosem fogok találni olyat, akivel jól működöm együtt. Nem lesz olyan férfi az életemben, akit én szeretek és aki engem viszontszeret. Egyszerűen lehetetlennek érzem ezt a felállást. Ezért van az, hogy amikor azt érzem, hogy valaki megszeret, rögtön bekapcsol nálam a megfelelési kényszer. T...