Levegő be, levegő ki.
El kell képzelnem egy virágot. Milyen virágot képzeljek el? Tulipánt? Pipacsot? Ezeket szeretem a legjobban. Egy szép tulipánt akarok látni magam előtt. Meg is jelenik. Körülötte minden fekete. Egy fénycsóva világítja meg, de az egész kép olyan...üres.
Levegő be, levegő ki.
Bevillan egy sárga virág. Nem akarom, de nem tűnik el. Olyan, mintha ki lenne fordítva. Nem tetszik. Utálom a sárgát, én is sárgának tűnök tőle. Miért ez a csúnyaság jut eszembe?
Aztán kontextust kap. Látom a fehér házat, a loggiát, a fügefát, a régi homokozót, az óriási cseresznyefát, a zöld kerítést, hallom a tyúkuk pakkpakk-jait... Omáék kertjében vagyok. Nem a belső kertben, hanem a külsőben, a gyümölcsfák előtt. Csak a cseresznyefa van előttem, az az óriási, gyönyörű cseresznyefa. Imádom, amikor virágzik. Imádom a gyümölcsét. Régen sokkal több volt; most már ő is öregszik. A hátsó kert kerítésén még pont benyúlnak az ágai, amikor a sok terméstől meghajolnak. Onnan, a zöld kerítés mellől volt a legegyszerűbb leszedni róla a kis piroskákat.
Levegő be.
Lehet ezért tetováltattam magamra, hogy "próba cseresznye." Ha máshonnan próbálod, egyszerűbb a feladat.
Levegő ki.
Nem szívesen mentem a kerítés mellé gyümölcsöt szedni, amikor Oma is kint volt. A sarokba ültette ezeket a csúnya virágokat, féltem, hogy rájuk lépek. Nem emlékszem, hogy szólt volna miatta, de valamiért én mégis tartottam tőle. Nem értettem annyira, hogy mi értelme van virágokat odaültetni, de persze tudja fene, Oma mit miért csinál, neki biztos így volt jó. Ő mindig úgy csinálja a dolgait, ahogy neki jó.
Levegő be, levegő ki.
Ha én virág volnék, kúpvirág lennék. Még a neve is borzasztó. Ha én virág volnék, a hátsó kertbe kerülnék, elzárva a cseresznyefától, a háztól, a homokozótól, a fügefától. Ha én virág volnék, csak a kerítés mögül láthatnám a családi házat. Ha én virág volnék, még díszítésre sem lennék jó...
Próbálom máshonna nézni.
Levegő be, levegő ki.
A hátsó kert nincs teljesen bekerítve, szabadon be lehet menni. Igazi vidék. Tele van élettel. Zöldségek, gyümölcsök, virágok. Van egy körtefa is. Imádom a körtét. Talán nem is olyan rossz itt hátul. Elvégre, nem vagyok egyedül. A belső kert olyan, mintha ki lenne polírozva. A valóság hátul kezdődik.
Levegő be, levegő ki.
Lehetnék tulipán is, de a tulipánok máshol vannak. A pipacsok meg aztán pláne, ők igazából gazok, azoknak nincs helye Teri néni kertjében... Szóval olyan lettem, aki még a kertben lehet. Nem elöl, nem vagyok hortenzia, de ők amúgy is nagyon felvágósnak tűnnek nekem... Nem baj, hogy a családom kúpvirága vagyok. Pont jó helyen vagyok.
Levegő be.
A kérdés az, hogy a saját kertemben milyen virág vagyok.
A lakásom is egy kert. Egy éve kezdtem gyűjteni a növényeket, ma már van belőlük vagy 30. Tegnap locsolgattam őket, törölgettem a leveleiket. Teljesen kikapcsolt. Maru ilyenkor halálra van rémülve, mert fél, hogy véletlenül vizes lesz ő is. Hihetetlen, milyen apróságoktól retteg. De nem baj, vigyázok rá. Találok bogarakat is a leveleken, a kaspókban, a virágföldön... Igazi kis ökoszisztéma. Három növényem új levelet is hozott, pedig mindjárt december. Még a paradicsomom is terem a gangon. A muskátli is tele virággal... Igazából minden rendben. Itt vagyok otthon.
Levegő ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése