Felülíró

Sokat gondolkoztam azon, hogy mi történt köztünk múlt héten, miért lett köztünk ez a fura feszültség az elmúlt egy hónapban. Sok minden kavarog a fejemben, sok érzés, sok mondat, és úgy érzem, egyszerűbb, ha megpróbálom írásban átadni azt, amit érzek; legutóbb úgy tűnt, könnyebben megértettél.  Január végén volt egy nagyon melós hetem. Türelmetlen voltam és feszült, amit biztosan érzékeltél rajtam. Értem, hogy szerinted nincsenek rossz hetek, meg nincsenek problémák, de nálam más a helyzet. A környezetem, az emberek körülöttem, a problémáim, a tennivalóim néha nyomasztanak, néha elegem van belőlük, mert hát, emberből vagyok... Amennyire csak tudom, menedzselem ezeket az érzéseket, de nekem fontos, hogy megoszthassam őket azzal, akit szeretek anélkül, hogy hülyének lennék nézve azért, amit érzek. Ebben nem igazán vagy partner, te is tudod, és bár valamennyire sikerült megbeszélni ezt, továbbra is azt érzem, hogy nem tudsz velem együtt érezni, nem veszed komolyan a gondjaimat, és ame...

Annyit zokogtam tegnap, hogy mára izomlázam lett, de te reggel úgy csináltál, mintha semmi sem történt volna az éjszaka. Nagyon nehezen dolgozom fel azt, ami történt. Tudom, hogy rád a negatív érzések és a konfrontációk úgy hatnak, mint a fagyasztóspray: úgy érzed, be kell zárnod, bástyát kell építened, mindent meg kell cáfolnod, ki kell matekoznod, elemezned, atomjaira kell szedned, mert úgy érzed, ezek az érzések csak így menedzselhetőek, így tudod őket hatékonyan elhárítani. Csak sajnos ez nekem olyan, mintha meg akarnának fojtani, és nem tudok mást tenni, csak azt, amit te: védem magam és elmondom, pontosan mi zajlott bennem. Az, hogy szerinted te mitől vagy megbízható, hogy te mitől gondolod magad megbízhatónak, az én szempontomból irreleváns. Én döntöm el, hogy számomra mitől lesz valaki megbízható, és az, hogy utólag tudom meg, kivel mit csinálsz, hogy máshogy interpretálsz helyzeteket, mondatokat, mint az átlag, hogy tessék-lássék kérdezel meg tőlem dolgokat, amik valójában nem...

 November vége:  - Én: Holnap van kedved átjönni?  - Te: Persze, szívesen! Jó, ha 7 fele megyek?  Január:  - Te: Én megyek ma át?  - Én: Nem akarsz átjönni?  - Te: Valahogy nincs kedvem.  Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem hiába érzem úgy, hogy vége a beetetős időszaknak, és most jön csak ki igazán, hogy mit is kaphatok tőled. Ez nem baj, sőt, jó, ha minél előbb kijön. Az viszont nem jó, ha úgy csinálsz, mintha a valóságban kiütköző problémák nem léteznének.  Egyre inkább érzem magam úgy, mintha be lennék skatulyázva. Eleinte mindenre nyitott voltál, érzelmileg is nyújtottál támaszt, nem kellett minden érzésemet grammra pontosan elmagyarázni, megértetni, nem kellett cenzúráznom magam. Az utóbbi pár hétben viszont valami átfordult. Ha jelzem, hogy valamire szükségem van, vagy éppen nincs szükségem, valahogy mindig oda lyukadunk ki, hogy te ezzel nem tudsz, nem akarsz mit kezdeni. Nem érezhetem feszültnek magam, mert akkor te is feszült les...