Felülíró

Egyre csak kavarognak az érzések. Többnyire még mindig pozitívan állok a dolgokhoz, csak még mindig nehezen szokom. Nekem továbbra sem jön össze semmi érdekfeszítő, egy randim volt, az is siralmasan sikerült. A Holland írt, tegnap, annyit, hogy "Boo". Most erre mégis mi a fenét lehet válaszolni? Hihetetlenül kívántam őt, de nem tett jót az elutasítás. Bárkit is nézek a közelemben, ő volt az egyetlen, aki bármennyire is megmozgatott, meg valamennyire én is tetszhettem neki, de ez így... Mégsem olyan különleges az a lány, akivel összejött... 10 napja? Persze, elindult a kattogás, de amíg nem tud valami konstruktívat írni, azt hiszem, továbbra is felejtős marad a dolog. De azért nehéz büszkének és erősnek maradni... A másik oldal most épp jobban leköt és igazából eléggé zavar is. Megismerkedtem a Butikos Lánnyal hétfőn. Elég közelről. Ami nagyon jó volt. Hihetetlen élmény... De történt azóta egy-két dolog, ami miatt megint szkeptikus vagyok. Na de nem a nyitott kapcsolatban, h...

Gondolhattam volna, hogy komolyabban randizik valakivel, tök egyértelmű volt, de nem fogtam fel. Ha nem jön össze valakivel, valószínűleg most éppen szexelnénk. Hullámokban törnek rám az érzések. Reggel olvastam csak el, amit írt, akkor nagyon rossz volt. Aztán rájöttem, hogy nincs miért szomorkodnom, de skalpnak azért jó lett volna. Egy-két üzenetet váltottunk, én átmentem maradjunk-barátok-cukiba, aminek semmi, de semmi értelme nem volt, minden esetre én szeretek pozitív emlék lenni. Mintha számítanék. Na, azóta megint egy kicsit rossz. Nehezen engedem el ezeket az érzéseket, pedig az a lényeg, hogy nekem van valakim, akit szeretek, a többi az csak hab a tortán. Nem gondoltam volna, hogy az elutasítás ilyen rosszul esik... Még sosem volt ilyenem. Kedveltem őt végül is, szóval nem is baj, hogy nem mélyültek el a dolgok, lehet, még rosszabbul jövök ki. Most megtanulom, hogy kell elengedni ezeket a dolgokat. Elég meredek, amibe belevágtunk, de még mindig nem érzem rossz döntésnek, s...

Jézusom, fogalmam sincs, mi történik. Egyik pillanatban megy, a másikban nem. Sok feszültséget érzek magamban, le kell még bunyóznom magammal a harcaimat. Ő és a szeretője nagyon egymásra találtak, nem csak kívánják egymást, de nagyon jó barátok is lettek. Én még mindig nem tudom pontosan, mi is van köztem és a Holland között, felemásak az érzéseim. Kicsit elveszettnek érzem magam. Kitágult a világunk és még nem találtam meg benne a helyem. Tisztában vagyok azzal, hogy ki fog közöttük alakulni valamiféle kapcsolat, sőt, már ki is alakult. Mivel mindketten érzékeny emberek, várható volt, értem is, fordított helyzetben én is így éreznék, sőt, rám veszélyesebb lenne az egész. Egyszerűen csak még nehezen megy le a torkomon. Meghoztuk ezt a döntést, mindketten tudtuk, hogy nem lesz kiegyenlített a dolog és nehéz lesz belerázódni. Most ebben a szakaszban vagyok én és picit fura, hogy ő ennyire hamar magára talált ebben az egészben, ráadásul úgy, hogy ő volt a szkeptikusabb. Nem félek att...

nagyon magas, mély hangú, művészlélek és szabad szellemű. A bőre fehér, a haja szőke, a szeme kék. Az első találkozásunk előtt aludni nem tudtam, annyira izgultam, sosem voltam még ilyen randin. Mindenki tud amúgy mindenkiről, megbeszéltük a barátommal (akit nevezzünk ezentúl Marcinak), hogy nem csinálunk titkot egymásból. És egyikünk sem érez féltékenységet. Kavarognak az új érzések, mindkettőnknek elég erősen felpumpálta az új helyzet az önbizalmát, kicsit meg vagyunk bolondulva. Mint a gyerekek, de nagyon élvezzük! Sétálni mentünk, jobb híján. Amíg még csak OkCupidon beszélgettünk, végig emlegette, hogy szívesen felhívna a lakására, de miután találkoztunk, egy darabig nem volt annyira lelkes. Többnyire én tartottam fenn a beszélgetést, még csak nem is próbálkozott, pedig nekem elég nehézkesen megy az angol... Aztán a kezdeti sokk, ahogy múlt, egyre jobban felvette a tempómat és elkezdtünk végre nevetgélni. Számomra nagyon fontos a kommunikáció, hogy jól érezzük magunkat egymással...

mindketten találtunk valakit. Nem tudom, szeretném azt hinni, hogy azért gyorsultak így fel az események, mert nekünk tényleg meg kellett hoznunk ezt a döntést. Mintha lenne valami a levegőben. Na de ne szaladjunk ennyire előre, mesélek azért még az elejéről. Ő és én 3 éve vagyunk együtt. Én 17 voltam, ő 21 volt, amikor összeismerkedtünk. Én vidéken nőttem fel, utáltam a várost, ahova iskolába jártam. Voltak fiúk, akik nagyon tetszettek, de komolyabbra senkivel sem fordult a helyzet. Aztán megismertem őt, csakúgy berobbant az életembe. Ő volt az első fiú, aki azt mondta, hogy szép vagyok, aki először megfogta a kezemet és megcsókolt. Mindenben ő volt az első, mindenben. Ő előttem csak egyetlen lánnyal volt együtt hosszabb ideig, szóval nem számítunk tapasztalt szeretőknek. Mindig is óriási volt az összhang közöttünk. Nem volt még olyan dolog, amit ne tudtunk volna megbeszélni. Rengeteg dolgot kipróbáltunk már, mindig új éj új dolgokat fedezünk fel egymásban. Megkockáztatom, hogy töb...