nagyon magas, mély hangú, művészlélek és szabad szellemű. A bőre fehér, a haja szőke, a szeme kék.
Az első találkozásunk előtt aludni nem tudtam, annyira izgultam, sosem voltam még ilyen randin. Mindenki tud amúgy mindenkiről, megbeszéltük a barátommal (akit nevezzünk ezentúl Marcinak), hogy nem csinálunk titkot egymásból. És egyikünk sem érez féltékenységet. Kavarognak az új érzések, mindkettőnknek elég erősen felpumpálta az új helyzet az önbizalmát, kicsit meg vagyunk bolondulva. Mint a gyerekek, de nagyon élvezzük!
Sétálni mentünk, jobb híján. Amíg még csak OkCupidon beszélgettünk, végig emlegette, hogy szívesen felhívna a lakására, de miután találkoztunk, egy darabig nem volt annyira lelkes. Többnyire én tartottam fenn a beszélgetést, még csak nem is próbálkozott, pedig nekem elég nehézkesen megy az angol... Aztán a kezdeti sokk, ahogy múlt, egyre jobban felvette a tempómat és elkezdtünk végre nevetgélni. Számomra nagyon fontos a kommunikáció, hogy jól érezzük magunkat egymással, mert különben befeszülök. Egy órát biztos sétáltunk, amikor megint felhívott a lakására. Igent mondtam.
Romantikusra vette a figurát. Nagy rend és tisztaság fogadott a lakásban, végig nagyon udvariasan viselkedett. Elhúzta a függönyöket, bezárta az ajtót, bekapcsolt egy kis zenét (valami megszokott lista lehetett, igen dugós-zene hangulata volt), aztán még egy fél órát biztos beszélgettünk. Sokat beszéltem neki a kapcsolatunkról Marcival, hogy miért is döntöttünk így, hogy remélem, nincs ezzel baja. Ekkorra kezdte csak igazán elengedni magát, végre vissza is kérdezett, nem csak beszélt. Már itt úgy beszélt magáról és rólam, mint egy friends with benefits kapcsolatról és kifejtette, hogy nem szeretné megismerni a barátomat. Kicsit meglepett, főleg, mivel ekkor még semmi nem történt.
Egy kanapén ültünk, iszogattunk. Megmutatta néhány munkáját és egyre közelebb jött, összeért a térdünk és ez nagyon jól esett. Amikor visszatette az asztalra a laptopját és egy másodpercre csönd lett, megfogta az államat és megcsókolt. Nem is láttam, olyan gyorsan mozgott. Egy pillanatig nem kaptam levegőt, hihetetlen fura érzés volt. Életem második csókja, annyira nem is sikerült rosszul. A következő pillanatban meg az futott át az agyamon, hogy mi a francot csinál ez a szerencsétlen. lehet, hogy azt hiszi, a nyelve egy betonkeverő? Próbáltam kicsit másfelé terelgetni a nyelveink menetét, de nemigen sikerült. És egyszer sem sikerült, pedig egyszer még szóltam neki. Rettenetesen csókolt...
De az illata...! Szerettem a bőre tapintását. Nagyon helyes, és tetszett, hogy magabiztos. Kezdett oldódni a hangulat. Beletúrt a hajamba, én pedig elvesztettem a kontrollt. Kigomboltam az ingét és megharaptam a nyakát. Felsóhajtott.
Az ölébe ültem, vele szemben. Nem akartam nagyon leállni. Mondta, hogy nyugodtan szóljak, ha túl sok. Nem szóltam sokszor. Kétszer is megpróbált felemelni, hogy az ágyra vittem, de tiltakoztam: egyrészt nem akartam túlságosan belemerülni, másrészt túl nehéz vagyok ehhez! A végén még sérvet kap.
Belemarkolt a fenekembe és mozgatta a csípőmet. Éreztem, hogy egyre keményebb lesz, a mosolya is egyre kéjesebb lett. Meglepődött, hogy nagyok a cicijeim. Le se vette róluk a kezét. Addig-addig próbálkozott, amíg le nem hámozta rólam a felsőmet. Egyszer pedig vissza is vettem, de másodszorra már a melltartóm is lekerült. Néha kuncogtunk, bénáztunk, csipkelődtünk, nem vettük komolyra a figurát. Nem is ment volna.
A kezemet a farkára tette. Megmarkoltam. Mosolygott. Kicsit csalódott voltam, Marcié kábé kétszer ekkora... El vagyok kényeztetve... Elkezdte lehúzni a harisnyámat. Oldalra térdeltem, hogy hozzám férjen. Kicsomagoltam a kicsomagolnivalót: szép, szabályos, szőrtelen. Oké. Szerettem volna a számba venni, de nem akartam túl gyors lenni. Ő először csak a bugyimon keresztül simogatott, aztán szép lassan feldugta egy, aztán két ujját. Jól csinálta, meg kell hagyni, nagyon élveztem. Azt suttogta, hogy nedves vagyok. Én már nem nagyon tudtam beszélni. Csukott szemmel csókolt, egyre erősebben szorított. Hihetetlenül izgató volt. Mondtam, hogy szeretem, ha meghúzzák a hajam, és a fenekelés sincs ellenemre. Több sem kellett, hála istennek...! Annyi mindent csináltam volna. Lenyaltam volna az ujját. Megfogtam volna a torkát. A számba vettem volna a farkát. De nem, még váratom magam. Meg őt. Akárhogy is, azért kicsit fura volt, nem akarom elsietni a dolgokat.
Kézzel vittem el. Azt mondta, a középsuli óta nem történt vele ilyen. Ami nekem pozitív, hogy könnyen elment. Marcinak ugyanez órákba telt volna. Sajnos, amikor megmosakodtunk és felöltöztünk, kicsit bezárkózott. Nem mosolygott már úgy és ez kicsit összezavart. Persze, tudom, ez csak a szexről szól, de én alapvetően nem csak azért csinálom. Szeretem látni, milyen hatással vagyok az emberekre, szeretek a kiskedvenc lenni. Nem kellene félnie attól, hogy nem vagyok tisztában a helyzettel, csak egyszerűen jó lett volna, ha barátira veszi a figurát. Na majd talán legközelebb már kicsit lazább lesz.
Már másnap írt, hogy jól érezte magát, meg is beszéltük, hogy jövő héten folytatjuk. Ma viszont rákérdezett az anális szexre. Beszélgettünk ilyenekről, tetszik, hogy érdekli, mit szeretek, csak aztán valahogy kiderül, hogy ő nem szereti annyira az orális szexet, mármint, ha neki kell adnia. Ezt veszettül sajnálom, ugyanis én csak úgy tudtam eddig elmenni (bár, azt mondta, neki van erre egy tuti tippje, remélem, beválik), meg különben is, ne már! Kicsit tartok attól, hogy önző lesz, amikor szexre kerül a sor. Kár lenne érte, szívesen folytatnám ezt a dolgot.
A másik, ami még nem tetszett az az, hogy ő közben randizik és ha esetleg összejönne valakivel, be kell fejeznünk a dolgokat. A versenyhelyzet végül is nem rossz, annál többet hozok ki magamból, meg mondtam, szeretek kedvenc lenni, csak nem értem. Nem lesz itt hosszú ideig, gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akivel lefekszik, minek akkor kapcsolat. Igazából lényegtelen az én szempontomból, csak annyi, hogy azért idáig is nehezen jutottam el, nem szívesen hagyom félbe a dolgokat. Na majd meglátjuk. Nem olyan könnyű ilyen embert találni, remélem, nem jön össze túl hamar senkivel...
Az első találkozásunk előtt aludni nem tudtam, annyira izgultam, sosem voltam még ilyen randin. Mindenki tud amúgy mindenkiről, megbeszéltük a barátommal (akit nevezzünk ezentúl Marcinak), hogy nem csinálunk titkot egymásból. És egyikünk sem érez féltékenységet. Kavarognak az új érzések, mindkettőnknek elég erősen felpumpálta az új helyzet az önbizalmát, kicsit meg vagyunk bolondulva. Mint a gyerekek, de nagyon élvezzük!
Sétálni mentünk, jobb híján. Amíg még csak OkCupidon beszélgettünk, végig emlegette, hogy szívesen felhívna a lakására, de miután találkoztunk, egy darabig nem volt annyira lelkes. Többnyire én tartottam fenn a beszélgetést, még csak nem is próbálkozott, pedig nekem elég nehézkesen megy az angol... Aztán a kezdeti sokk, ahogy múlt, egyre jobban felvette a tempómat és elkezdtünk végre nevetgélni. Számomra nagyon fontos a kommunikáció, hogy jól érezzük magunkat egymással, mert különben befeszülök. Egy órát biztos sétáltunk, amikor megint felhívott a lakására. Igent mondtam.
Romantikusra vette a figurát. Nagy rend és tisztaság fogadott a lakásban, végig nagyon udvariasan viselkedett. Elhúzta a függönyöket, bezárta az ajtót, bekapcsolt egy kis zenét (valami megszokott lista lehetett, igen dugós-zene hangulata volt), aztán még egy fél órát biztos beszélgettünk. Sokat beszéltem neki a kapcsolatunkról Marcival, hogy miért is döntöttünk így, hogy remélem, nincs ezzel baja. Ekkorra kezdte csak igazán elengedni magát, végre vissza is kérdezett, nem csak beszélt. Már itt úgy beszélt magáról és rólam, mint egy friends with benefits kapcsolatról és kifejtette, hogy nem szeretné megismerni a barátomat. Kicsit meglepett, főleg, mivel ekkor még semmi nem történt.
Egy kanapén ültünk, iszogattunk. Megmutatta néhány munkáját és egyre közelebb jött, összeért a térdünk és ez nagyon jól esett. Amikor visszatette az asztalra a laptopját és egy másodpercre csönd lett, megfogta az államat és megcsókolt. Nem is láttam, olyan gyorsan mozgott. Egy pillanatig nem kaptam levegőt, hihetetlen fura érzés volt. Életem második csókja, annyira nem is sikerült rosszul. A következő pillanatban meg az futott át az agyamon, hogy mi a francot csinál ez a szerencsétlen. lehet, hogy azt hiszi, a nyelve egy betonkeverő? Próbáltam kicsit másfelé terelgetni a nyelveink menetét, de nemigen sikerült. És egyszer sem sikerült, pedig egyszer még szóltam neki. Rettenetesen csókolt...
De az illata...! Szerettem a bőre tapintását. Nagyon helyes, és tetszett, hogy magabiztos. Kezdett oldódni a hangulat. Beletúrt a hajamba, én pedig elvesztettem a kontrollt. Kigomboltam az ingét és megharaptam a nyakát. Felsóhajtott.
Az ölébe ültem, vele szemben. Nem akartam nagyon leállni. Mondta, hogy nyugodtan szóljak, ha túl sok. Nem szóltam sokszor. Kétszer is megpróbált felemelni, hogy az ágyra vittem, de tiltakoztam: egyrészt nem akartam túlságosan belemerülni, másrészt túl nehéz vagyok ehhez! A végén még sérvet kap.
Belemarkolt a fenekembe és mozgatta a csípőmet. Éreztem, hogy egyre keményebb lesz, a mosolya is egyre kéjesebb lett. Meglepődött, hogy nagyok a cicijeim. Le se vette róluk a kezét. Addig-addig próbálkozott, amíg le nem hámozta rólam a felsőmet. Egyszer pedig vissza is vettem, de másodszorra már a melltartóm is lekerült. Néha kuncogtunk, bénáztunk, csipkelődtünk, nem vettük komolyra a figurát. Nem is ment volna.
A kezemet a farkára tette. Megmarkoltam. Mosolygott. Kicsit csalódott voltam, Marcié kábé kétszer ekkora... El vagyok kényeztetve... Elkezdte lehúzni a harisnyámat. Oldalra térdeltem, hogy hozzám férjen. Kicsomagoltam a kicsomagolnivalót: szép, szabályos, szőrtelen. Oké. Szerettem volna a számba venni, de nem akartam túl gyors lenni. Ő először csak a bugyimon keresztül simogatott, aztán szép lassan feldugta egy, aztán két ujját. Jól csinálta, meg kell hagyni, nagyon élveztem. Azt suttogta, hogy nedves vagyok. Én már nem nagyon tudtam beszélni. Csukott szemmel csókolt, egyre erősebben szorított. Hihetetlenül izgató volt. Mondtam, hogy szeretem, ha meghúzzák a hajam, és a fenekelés sincs ellenemre. Több sem kellett, hála istennek...! Annyi mindent csináltam volna. Lenyaltam volna az ujját. Megfogtam volna a torkát. A számba vettem volna a farkát. De nem, még váratom magam. Meg őt. Akárhogy is, azért kicsit fura volt, nem akarom elsietni a dolgokat.
Kézzel vittem el. Azt mondta, a középsuli óta nem történt vele ilyen. Ami nekem pozitív, hogy könnyen elment. Marcinak ugyanez órákba telt volna. Sajnos, amikor megmosakodtunk és felöltöztünk, kicsit bezárkózott. Nem mosolygott már úgy és ez kicsit összezavart. Persze, tudom, ez csak a szexről szól, de én alapvetően nem csak azért csinálom. Szeretem látni, milyen hatással vagyok az emberekre, szeretek a kiskedvenc lenni. Nem kellene félnie attól, hogy nem vagyok tisztában a helyzettel, csak egyszerűen jó lett volna, ha barátira veszi a figurát. Na majd talán legközelebb már kicsit lazább lesz.
Már másnap írt, hogy jól érezte magát, meg is beszéltük, hogy jövő héten folytatjuk. Ma viszont rákérdezett az anális szexre. Beszélgettünk ilyenekről, tetszik, hogy érdekli, mit szeretek, csak aztán valahogy kiderül, hogy ő nem szereti annyira az orális szexet, mármint, ha neki kell adnia. Ezt veszettül sajnálom, ugyanis én csak úgy tudtam eddig elmenni (bár, azt mondta, neki van erre egy tuti tippje, remélem, beválik), meg különben is, ne már! Kicsit tartok attól, hogy önző lesz, amikor szexre kerül a sor. Kár lenne érte, szívesen folytatnám ezt a dolgot.
A másik, ami még nem tetszett az az, hogy ő közben randizik és ha esetleg összejönne valakivel, be kell fejeznünk a dolgokat. A versenyhelyzet végül is nem rossz, annál többet hozok ki magamból, meg mondtam, szeretek kedvenc lenni, csak nem értem. Nem lesz itt hosszú ideig, gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akivel lefekszik, minek akkor kapcsolat. Igazából lényegtelen az én szempontomból, csak annyi, hogy azért idáig is nehezen jutottam el, nem szívesen hagyom félbe a dolgokat. Na majd meglátjuk. Nem olyan könnyű ilyen embert találni, remélem, nem jön össze túl hamar senkivel...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése