Ugrás a fő tartalomra

Zavar az erőben

Egyre csak kavarognak az érzések. Többnyire még mindig pozitívan állok a dolgokhoz, csak még mindig nehezen szokom. Nekem továbbra sem jön össze semmi érdekfeszítő, egy randim volt, az is siralmasan sikerült. A Holland írt, tegnap, annyit, hogy "Boo". Most erre mégis mi a fenét lehet válaszolni? Hihetetlenül kívántam őt, de nem tett jót az elutasítás. Bárkit is nézek a közelemben, ő volt az egyetlen, aki bármennyire is megmozgatott, meg valamennyire én is tetszhettem neki, de ez így... Mégsem olyan különleges az a lány, akivel összejött... 10 napja? Persze, elindult a kattogás, de amíg nem tud valami konstruktívat írni, azt hiszem, továbbra is felejtős marad a dolog. De azért nehéz büszkének és erősnek maradni...
A másik oldal most épp jobban leköt és igazából eléggé zavar is.
Megismerkedtem a Butikos Lánnyal hétfőn. Elég közelről. Ami nagyon jó volt. Hihetetlen élmény... De történt azóta egy-két dolog, ami miatt megint szkeptikus vagyok. Na de nem a nyitott kapcsolatban, hanem azt nem értem, hogy a szerető mégis mit érez, milyen szerepet próbál betölteni?
Már kétszer is találkoztunk, másodszorra kávézni mentünk. Hiába adja a a keményet, látszik rajta, hogy rengeteg érzés kavarog benne is. Nagyon határozott lány, hihetetlen szexuális étvággyal és zavaros gondolatokkal.
Volt már nő, akit jobban megkívántam nála, nekem annyira nem az esetem, de azért nem kellett bennünket félteni, hamar megtaláltuk a közös hangot. Kétségtelenül élveztem, de az agyam néha mást diktál, mint amit érzek. Hihetetlen fesztelenül tudtam viselkedni eben a szituációban, mint egy kisgyerek, aki új játékot kap, az agyamban mégis kavarogtak a gondolatok. Nem lesz ez sok? Jó lesz ez így? De nem álltam meg. Nem akartam megállni.
Az a fajta gyengédség, amit egy lány ad, nem hasonlítható össze egy férfival. Mindkettő isteni, de közük sincs egymáshoz. Hárman szórakoztunk, felvezettük a felvezetnivalót, de nagyon nem szaladtunk előre. Még szerencse, hogy épp menstruált, ha mindenki beszállhatott volna lehet, elsietjük a dolgokat.
Nagyon éveztem a hétfőt, a csütörtöki beszélgetés is nagyon jóra sikeredett, bár, azt hiszem, nem lennénk barátnők, ha nem így alakulnak a dolgok. ..vagy ki tudja.
Ami viszont tegnap történt, az nekem még mindig nem tiszta. Marci reakciói is kicsit összezavartak, de őt megértem. A lányt nem.
A Butikos Lány megsértődött és valami irgalmatlan hisztit lenyomott Marcinak. Hogy miért? Mert a kedves megosztotta vele, hogy elég jó estét töltöttünk kettesben. Ez nekünk azért is volt most fontos, mert előtte nap nem jött össze, eléggé kiborult a bili. Összetett volt ez is, benne volt egy rakat idegesség és néhány félreértelmezett reakció, plusz átlag párkapcsolati problémák, szóval tényleg nagy volt a nyomás, de másnap sikerült elengednünk magunkat.
Na ezt a lány nem tudta, mert miért is mondtuk volna neki el, de Marci megjegyzése dicsekedett és ez nem tetszett neki. Volt ebben a hisztiben minden: pánik, kétségbeesés, zavarodottság, holott ő azt mutatja, hogy sosem ilyen.
Hiába tudom, hogy nem így van, mégis kicsit olyan volt, mintha ki akarná sajátítani magának Marcit. Az is megfordult a fejemben, hogy beleszerethetett, de ezt ő tagadja. Marci rosszul érzete magát, amikor velem kellett volna törődnie, a lány elutasítása és közönye csak még jobban felhúzta. Ő ilyen, gavallér, mindenkinek jót akar.
Még másnap reggel is érdekes volt a hangulat, mi azóta nem is beszéltünk a lánnyal.
Ami zavar az az, hogy ő feszültséget is levezet Marcin. Azt mondta neki, hogy megütné, közben pedig kívánja. Ír neki, ha nem tud aludni. Folyamatosan beszélgetnek. Nem féltékeny vagyok, ez valami más. Zavar, hogy nem tudja a lány, hogy hol a helye úgymond. Féltem a barátomat, mert ő mindenkinek jót akar, az ilyen lelki roncsokat vonzza magához. Mert egyszerűen makulátlanul jó ember. Engem is ezzel fogott meg. Amikor a szemedbe néz, a lelkedig lát. Nem a szex zavar, hogy izgatják egymást, hogy jól érzik...egymást, az érzelmi kapcsolat mélysége és széles skálája, az bök eléggé.
Marci már 10-szer megkérdezte, hagyjuk-e, küldje-e el, de nem vagyok képes azt mondani, hogy igen. Belementem a játékba és akár én is lehetnék ilyen helyzetben. Majd alakulnak a dolgok, bizakodó vagyok. Sosem szerettem még őt ennyire, hihetetlen vágyat és mérhetetlen szeretetet érzek iránta. Amióta látom, hogy más és mással milyen, mintha fejbe vágtak volna. Ő a legjobb dolog, ami valaha történt velem és tudom, hogy ez kölcsönös. Érezteti velem.
Bárkinek lehet rossz napja, nem akarom elkönyvelni ezt az egészet így, de tudjuk, hogy nehezen dolgozok fel néhány dolgot. Na, ennek még kell egy kis idő.
Sok, sok minden történik, rövid idő alatt. Nem tudok koncentrálni...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I wanted to tell you so many things when we meet, but it seems that will never happen. So I don’t really have another choice but to talk about my feelings to a phone, again. Maybe you’ll listen, maybe you won’t — it doesn’t really matter at this point. I just wanted to put it out there before my birthday. You know, starting with a clean slate, or something like that.  Cutting contact with you was one of the hardest things I’ve ever done. I cared about you deeply. I worried about you all the time. But after you went back in April, slowly but surely, it started to feel like there wasn’t really space for me in your life anymore. And that’s okay — it was a very messed-up situation, you needed space, and I wanted to support you. But in the end, I felt like my needs and feelings weren’t really considered anymore. That since you didn’t need me as much, it was somehow okay to be careless with me. Having that closeness, curiosity, reciprocity, and consistency in the beginning meant the worl...
Volt egy barátnőm az oviban, Ivett. Már nagyon fiatalon is odáig volt a fiúkért. Én is, de én csak titkon, csendben. Zsolti volt a leghelyesebb fiú a csoportban. Megkért, hogy legyek a barátnője. Olyan boldog voltam... Aztán kiderült, hogy ugyanezt kérte Ivettől is. Teljesen összezavart, nem értettem, hogy ennek mi az értelme. Miért kell játszani ezt a játékot? Miért kell megbántani másokat, akik nem érdemlik meg...? Nem emlékszem, hogy Ivettel beszéltünk-e a dologról. Nagyon közeli barátnők voltunk, egy ideig azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. Borzasztó korán elkezdett érdekelni a szex és a szexualitás, el is indultunk ebbe az irányba. Így visszanézve csak közelségkeresés volt, de ijesztő belegondolni, hogy ennyire át akartam lépni ezt a határt.  Ez a mintázat az egész életemet végigkísérte. Sok fiú tetszett, de sosem történt velem semmi ezen a területen. Mindig a barátnőimet választották, őket akarták. Én pedig félreálltam. Ha valaki nem engem akar, hát legyen, ha a barátaim...
Július van. Másfél hónapja egy szót sem beszéltünk. És nem tudom, még meddig nem fogunk. Néha azt érzem, hogy bármelyik percben megszólalhat a telefonom, máskor pedig azt, hogy a nyáron már nem fogok róla hallani. De az is lehet, hogy soha többé nem fogom látni.  Ettől félek a legjobban, hogy itt fogok maradni ezzel a sok nehéz érzéssel, és igazából sosem fogom tudni rendesen lezárni, mert nem tudom, mi történik vagy történt valójában. Előfordul az is, hogy magamat hibáztatom emiatt, végül is, én intéztem el, hogy ne legyen köztünk kommunikáció. Ha nem lennék ilyen hiperérzékeny, ha egy kicsit erősebb tudtam volna maradni, akkor legalább tudnám, hogy mi van. Aztán visszakérdezek magamnak: tudnám, hogy mi van? Ő sem tudja, hogy mi van, akkor én honnan tudnám?  Én nem vagyok olyan jó a lebegésben, mint ő. Pillanatok alatt beszorongok egy-egy gondolattól. Bár ő a legerősebb indikátor, nem csak a brazil miatt. Ahogy változik az anyámékkal a kapcsolatom, ahogy leér az, hogy tényleg...