mindketten találtunk valakit. Nem tudom, szeretném azt hinni, hogy azért gyorsultak így fel az események, mert nekünk tényleg meg kellett hoznunk ezt a döntést. Mintha lenne valami a levegőben. Na de ne szaladjunk ennyire előre, mesélek azért még az elejéről.
Ő és én 3 éve vagyunk együtt. Én 17 voltam, ő 21 volt, amikor összeismerkedtünk. Én vidéken nőttem fel, utáltam a várost, ahova iskolába jártam. Voltak fiúk, akik nagyon tetszettek, de komolyabbra senkivel sem fordult a helyzet. Aztán megismertem őt, csakúgy berobbant az életembe. Ő volt az első fiú, aki azt mondta, hogy szép vagyok, aki először megfogta a kezemet és megcsókolt. Mindenben ő volt az első, mindenben.
Ő előttem csak egyetlen lánnyal volt együtt hosszabb ideig, szóval nem számítunk tapasztalt szeretőknek.
Mindig is óriási volt az összhang közöttünk. Nem volt még olyan dolog, amit ne tudtunk volna megbeszélni. Rengeteg dolgot kipróbáltunk már, mindig új éj új dolgokat fedezünk fel egymásban. Megkockáztatom, hogy több mindent tudunk egymásról, mint 20 éve boldog házasságban élő emberek.
Persze, nekünk is voltak hullámaink. Két olyan időszak volt a kapcsolatunkban eddig, amikor majdnem szétmentünk. Összetett dolgok ezek, de az is közrejátszott, hogy én nagyon nyitott vagyok és az életet lehetőségként élem meg. Egy szó, mint száz, nehezen birkóztam meg a gondolattal, hogy nekem csakis és kizárólag ő legyen az életemben, amúgy is, eléggé szétszórt személyiség vagyok, hamar elveszítem az érdeklődésemet. Nagyon szeretem őt, egy életet is leélnék vele, de kicsit túl korán találkoztunk és ezt valamiért nyomásként éltem meg. Itt megjegyezném, hogy nem kell a félrebeszélés arról, hogy ha valaki tényleg az igazi, akkor nem akarsz mással együtt lenni. Ez egyszerűen nem igaz. Mindenkinek vannak ördögei, mindenki elkalandozik néha és ezt nem is szabad elnyomnunk. Az ember is állat, igényekkel, vágyakkal, amiket ki akar élni. Persze, vannak, akik nyugodtabbak, és amúgy az én libidóm sem magas, sőt, egyszerűen csak arról van szó, hogy látni akarom, milyen érzést váltok ki másokból, milyen formában lehet megélni a szexualitást és milyen emberek vannak még Rajta kívül. A szexben nem szabad legitimációkat tenni, mert idővel felőrlik az embert. Nincsenek határok. Nincs olyan, hogy csak egyvalakit kívánsz. És ez egyre többször fordult meg a fejemben.
A második gödörből tél vége felé kecmeregtünk ki, rögtön utána jött az évforduló és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy hogyan pörgethetnénk fel a dolgokat. Először a hármasról beszélgettünk, mindkettőnket igen izgatna a dolog, de nehéz pár mellé harmadikat találni. Már majdnem feladtuk, amikor valamiért úgy éreztem, nem feltétlenül kell mindent együtt csinálnunk.
Épp arról mesélt, hogy milyen szép lánnyal ült szemben a buszon, mennyire tetszett neki, de hogy milyen lelkiismeret-furdalása van, amikor azt találtam neki mondani, hogy nem zavar. Egyszerűen semmit nem éreztem, sőt, izgatott a gondolat.
Körülbelül három napon keresztül folyamatosan beszélgettünk a nyitott kapcsolatról. Természetesen vannak határok, amiket nem lépünk át és mindig elsőbbséget élvez a másik, de arra lyukadtunk ki, hogy miért is ne? Fiatalok vagyunk, megbízunk egymásban és így talán elkerülhetjük azt, hogy azért menjünk szét, mert túl fiatalon találkoztunk.
Tudom, hogy veszélyes, tudom, hogy sokaknak ez egyáltalán nem opció. De azt is tudom, hogy ha valaki megéli azt a fajta bizalmat és odaadást, mint amit mi adunk egymásnak, nem fog kételkedni. Nem a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, hanem azt, hogy mi jó a másiknak. És kivételesen mindketten jót akarunk a másiknak. Ebben semmi elítélendő nincsen.
Ő talált egy hihetetlen őrült leányzót, akivel nagyon jól megértik egymást, és aki engem is szívesen megismerne. Nekem van egy külföldim, aki pár hónapot tölt itt, Budapesten. Mi annyira nem értjük meg egymást, viszont úgy néz ki, ha ágyról van szó, elég hamar kitapintjuk a másik lényegét. Még egyikünk sem jutott el a szexig, de pár napon belül, azt hiszem, célba érünk.
Olyan izgatott vagyok, hogy szavak nincsenek!
Ő és én 3 éve vagyunk együtt. Én 17 voltam, ő 21 volt, amikor összeismerkedtünk. Én vidéken nőttem fel, utáltam a várost, ahova iskolába jártam. Voltak fiúk, akik nagyon tetszettek, de komolyabbra senkivel sem fordult a helyzet. Aztán megismertem őt, csakúgy berobbant az életembe. Ő volt az első fiú, aki azt mondta, hogy szép vagyok, aki először megfogta a kezemet és megcsókolt. Mindenben ő volt az első, mindenben.
Ő előttem csak egyetlen lánnyal volt együtt hosszabb ideig, szóval nem számítunk tapasztalt szeretőknek.
Mindig is óriási volt az összhang közöttünk. Nem volt még olyan dolog, amit ne tudtunk volna megbeszélni. Rengeteg dolgot kipróbáltunk már, mindig új éj új dolgokat fedezünk fel egymásban. Megkockáztatom, hogy több mindent tudunk egymásról, mint 20 éve boldog házasságban élő emberek.
Persze, nekünk is voltak hullámaink. Két olyan időszak volt a kapcsolatunkban eddig, amikor majdnem szétmentünk. Összetett dolgok ezek, de az is közrejátszott, hogy én nagyon nyitott vagyok és az életet lehetőségként élem meg. Egy szó, mint száz, nehezen birkóztam meg a gondolattal, hogy nekem csakis és kizárólag ő legyen az életemben, amúgy is, eléggé szétszórt személyiség vagyok, hamar elveszítem az érdeklődésemet. Nagyon szeretem őt, egy életet is leélnék vele, de kicsit túl korán találkoztunk és ezt valamiért nyomásként éltem meg. Itt megjegyezném, hogy nem kell a félrebeszélés arról, hogy ha valaki tényleg az igazi, akkor nem akarsz mással együtt lenni. Ez egyszerűen nem igaz. Mindenkinek vannak ördögei, mindenki elkalandozik néha és ezt nem is szabad elnyomnunk. Az ember is állat, igényekkel, vágyakkal, amiket ki akar élni. Persze, vannak, akik nyugodtabbak, és amúgy az én libidóm sem magas, sőt, egyszerűen csak arról van szó, hogy látni akarom, milyen érzést váltok ki másokból, milyen formában lehet megélni a szexualitást és milyen emberek vannak még Rajta kívül. A szexben nem szabad legitimációkat tenni, mert idővel felőrlik az embert. Nincsenek határok. Nincs olyan, hogy csak egyvalakit kívánsz. És ez egyre többször fordult meg a fejemben.
A második gödörből tél vége felé kecmeregtünk ki, rögtön utána jött az évforduló és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy hogyan pörgethetnénk fel a dolgokat. Először a hármasról beszélgettünk, mindkettőnket igen izgatna a dolog, de nehéz pár mellé harmadikat találni. Már majdnem feladtuk, amikor valamiért úgy éreztem, nem feltétlenül kell mindent együtt csinálnunk.
Épp arról mesélt, hogy milyen szép lánnyal ült szemben a buszon, mennyire tetszett neki, de hogy milyen lelkiismeret-furdalása van, amikor azt találtam neki mondani, hogy nem zavar. Egyszerűen semmit nem éreztem, sőt, izgatott a gondolat.
Körülbelül három napon keresztül folyamatosan beszélgettünk a nyitott kapcsolatról. Természetesen vannak határok, amiket nem lépünk át és mindig elsőbbséget élvez a másik, de arra lyukadtunk ki, hogy miért is ne? Fiatalok vagyunk, megbízunk egymásban és így talán elkerülhetjük azt, hogy azért menjünk szét, mert túl fiatalon találkoztunk.
Tudom, hogy veszélyes, tudom, hogy sokaknak ez egyáltalán nem opció. De azt is tudom, hogy ha valaki megéli azt a fajta bizalmat és odaadást, mint amit mi adunk egymásnak, nem fog kételkedni. Nem a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, hanem azt, hogy mi jó a másiknak. És kivételesen mindketten jót akarunk a másiknak. Ebben semmi elítélendő nincsen.
Ő talált egy hihetetlen őrült leányzót, akivel nagyon jól megértik egymást, és aki engem is szívesen megismerne. Nekem van egy külföldim, aki pár hónapot tölt itt, Budapesten. Mi annyira nem értjük meg egymást, viszont úgy néz ki, ha ágyról van szó, elég hamar kitapintjuk a másik lényegét. Még egyikünk sem jutott el a szexig, de pár napon belül, azt hiszem, célba érünk.
Olyan izgatott vagyok, hogy szavak nincsenek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése