Nagyon sok minden történt, atya ég, nem is tudom hol kezdjem.
Részemről a butikos lány kikerült a képből. Nagyon próbáltam őt kedvelni, de ő egy zavarodott drámakirálynő, akivel egyszerűen nem lehet ésszerű kapcsolatot kialakítani. Egy komolyabb összeveszésnél kioktatott engem arról, hogy Marci milyen, mik az igényei. Akivel én három éve vagyok együtt, ő meg két hete ismeri. Meg hogy én nem vagyok kész a nyitott kapcsolatra... Arra készen voltam, arra nem, hogy valaki belemásszon az életembe. A barátainkat is elkezdte bejelölgetni fészbúkon egy-egy találkozás után (mert Marcival közösen szórakozni is elmentek egyszer) és írogatott is nekik! A csúcs az volt, amikor ugyanazzal a sráccal beszélgettünk okcupidon; az volt az érzésem, hogy mindenhol ott van.
Na, ez a srác is... Sztori következik.
Találkoztam vele, miért ne? alapon. A butikos lány nagy kegyesen, úgy, hogy őt erre senki nem kérte, elküldte ezt a fiút, mondván, túlságosan belemászott az életünkbe (jó, hogy azért észrevette legalább) és "odaadja" nekem... Olyan megalázó, nem? Marci mindig kiakad, ha ezt mondom, de én tényleg úgy érzem, hogy ő engem lenéz. Pedig azt mondja, nagyon tisztel, de magánál jobban úgy néz ki, senkit. Mintha azt akarná, hogy tartozzak neki, mintha ő akarna lenni a mi párkapcsolati tanácsadónk, aki megpróbál valamilyen nem létező űrt betölteni kettőnk között... Na de lényeg, helyes fiú volt, de eszeveszettül rámenős és ez nem tetszett. Imponált, persze, hogy imponált, de elég hamar tele lett vele a puttonyom. Nem is tudom, miért, de felvittem magamhoz. Talán mert jól csókolt, meg mert már úgy éreztem, rám fér, hogy végre összejöjjön valami.
Nem sikerült beindulnom, olyan voltam, mint egy sivatag. Aztán amikor megláttam, hogy mennyire kicsi... Hát, elment a dolgoktól a kedvem. El vagyok kényeztetve, na. Nem kell túl nagy, abból van elég itthon, de tényleg olyan volt, mint egy ceruza. Szégyellem is ezt leírni és bevallani, felszínesnek tűnhet, de hát azért mégiscsak szexre keresek embert...
Akkor kedves voltam vele, aztán meggondoltam magam, hiszen ez most nem másról, hanem rólam szól, szóval finoman, de őszintén elutasítottam, amit nem vett túl könnyen.
Na de mindegy is! Már túltettem magam rajta. :)
Na de ami a lényeg: a holland visszajött. Harmadszorra. Én pedig engedtem neki, vagyis, attól függ, becsajozik-e csütörtökig... megint. És tudjátok, miért akarom még így is? Mert eszeveszettül kívántam őt és úgy néz ki, nehezen van meg mással a kémia. Valamiért ideálisnak érzem. Az angol miatt nem mondok túl sok hülyeséget, nem kell vele sokat foglalkoznom és azokat a dolgokat szereti, amiket én. Kicsit zavar, hogy nem tudom, mit gondol rólam, de talán emiatt is akarom őt annyira. Nekem ez az egész - mint már mondtam - nem csak a szexről szól. Jó akarok lenni, meg akarom tanulni, másnak mi a jó. És számára szeretnék jó lenni. Remélem érthető, mire gondolok, vagy mi érdekel. Na majd csütörtökön. Én tuti meg tudom neki adni azt, amit akar. Szerintem. Remélem ő is meg tudja nekem adni azt, amit akarok. :)
A harmadik érdekesség perpillanat pedig az egyik legjobb barátom, akit nevezzünk... mondjuk Andrásnak. Nagyon régóta ismerjük egymást, de valamiért sosem alakult ki köztünk semmi. Amikor ő volt épp szabad, én még nem álltam készen semmire, amikor meg már készen álltam volna, már foglalt volt... 5 évre. Minden esetre ez nagyon jó barátokat csinált belőlünk és most már tudom, hogy halott kör lett volna nekünk összejönni. Viszont, a szex mennyei lehet. Van valami zörgés közöttünk szerintem. Beszélgettünk róla sokat, na majd most meglátjuk, hogy alakul. :)
Részemről a butikos lány kikerült a képből. Nagyon próbáltam őt kedvelni, de ő egy zavarodott drámakirálynő, akivel egyszerűen nem lehet ésszerű kapcsolatot kialakítani. Egy komolyabb összeveszésnél kioktatott engem arról, hogy Marci milyen, mik az igényei. Akivel én három éve vagyok együtt, ő meg két hete ismeri. Meg hogy én nem vagyok kész a nyitott kapcsolatra... Arra készen voltam, arra nem, hogy valaki belemásszon az életembe. A barátainkat is elkezdte bejelölgetni fészbúkon egy-egy találkozás után (mert Marcival közösen szórakozni is elmentek egyszer) és írogatott is nekik! A csúcs az volt, amikor ugyanazzal a sráccal beszélgettünk okcupidon; az volt az érzésem, hogy mindenhol ott van.
Na, ez a srác is... Sztori következik.
Találkoztam vele, miért ne? alapon. A butikos lány nagy kegyesen, úgy, hogy őt erre senki nem kérte, elküldte ezt a fiút, mondván, túlságosan belemászott az életünkbe (jó, hogy azért észrevette legalább) és "odaadja" nekem... Olyan megalázó, nem? Marci mindig kiakad, ha ezt mondom, de én tényleg úgy érzem, hogy ő engem lenéz. Pedig azt mondja, nagyon tisztel, de magánál jobban úgy néz ki, senkit. Mintha azt akarná, hogy tartozzak neki, mintha ő akarna lenni a mi párkapcsolati tanácsadónk, aki megpróbál valamilyen nem létező űrt betölteni kettőnk között... Na de lényeg, helyes fiú volt, de eszeveszettül rámenős és ez nem tetszett. Imponált, persze, hogy imponált, de elég hamar tele lett vele a puttonyom. Nem is tudom, miért, de felvittem magamhoz. Talán mert jól csókolt, meg mert már úgy éreztem, rám fér, hogy végre összejöjjön valami.
Nem sikerült beindulnom, olyan voltam, mint egy sivatag. Aztán amikor megláttam, hogy mennyire kicsi... Hát, elment a dolgoktól a kedvem. El vagyok kényeztetve, na. Nem kell túl nagy, abból van elég itthon, de tényleg olyan volt, mint egy ceruza. Szégyellem is ezt leírni és bevallani, felszínesnek tűnhet, de hát azért mégiscsak szexre keresek embert...
Akkor kedves voltam vele, aztán meggondoltam magam, hiszen ez most nem másról, hanem rólam szól, szóval finoman, de őszintén elutasítottam, amit nem vett túl könnyen.
Na de mindegy is! Már túltettem magam rajta. :)
Na de ami a lényeg: a holland visszajött. Harmadszorra. Én pedig engedtem neki, vagyis, attól függ, becsajozik-e csütörtökig... megint. És tudjátok, miért akarom még így is? Mert eszeveszettül kívántam őt és úgy néz ki, nehezen van meg mással a kémia. Valamiért ideálisnak érzem. Az angol miatt nem mondok túl sok hülyeséget, nem kell vele sokat foglalkoznom és azokat a dolgokat szereti, amiket én. Kicsit zavar, hogy nem tudom, mit gondol rólam, de talán emiatt is akarom őt annyira. Nekem ez az egész - mint már mondtam - nem csak a szexről szól. Jó akarok lenni, meg akarom tanulni, másnak mi a jó. És számára szeretnék jó lenni. Remélem érthető, mire gondolok, vagy mi érdekel. Na majd csütörtökön. Én tuti meg tudom neki adni azt, amit akar. Szerintem. Remélem ő is meg tudja nekem adni azt, amit akarok. :)
A harmadik érdekesség perpillanat pedig az egyik legjobb barátom, akit nevezzünk... mondjuk Andrásnak. Nagyon régóta ismerjük egymást, de valamiért sosem alakult ki köztünk semmi. Amikor ő volt épp szabad, én még nem álltam készen semmire, amikor meg már készen álltam volna, már foglalt volt... 5 évre. Minden esetre ez nagyon jó barátokat csinált belőlünk és most már tudom, hogy halott kör lett volna nekünk összejönni. Viszont, a szex mennyei lehet. Van valami zörgés közöttünk szerintem. Beszélgettünk róla sokat, na majd most meglátjuk, hogy alakul. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése