Rengeteg minden történt azóta, hogy utoljára írtam, nem is értem, miért nem meséltem tovább. De most megint igényem van az írásra.
Sokat tanultam magamról az elmúlt időszakban, de ez nem tett engem magabiztosabbá.
Tartottunk pár hónap szünetet a nyitott kapcsolatban. Marci kikészült kicsit, no meg én is, elég nehéz időszakon mentünk keresztül. Eléggé elrontottuk ezt az egészet. Neki túl sok lett a lány, felelősséget érzett irántuk és látta a kontrasztot köztük és köztem. Persze ez bennem is felmerült, még mielőtt elkezdtük. Az új izgalmasabb, lelkesebb, makulátlanabb. Mögöttünk itt van egy négy éves, sokat megélt kapcsolat, persze, hogy felvillanyozódik az ember az új láttán. Én csak azzal nem számoltam, hogy ez tényleg össze is fogja őt zavarni. Engem annyira nem zavart össze.
Bár, a Tanár lényegesen többet jelentett nekem, mint ahogy azt be merném vallani. Nem értem, hogyan, hiszen kétszer találkoztunk csupán és borzasztó zűrös volt az egész, de azóta sem találkoztam olyan férfival, aki ilyen biztonságérzetet adott volna nekem. Benne megbíztam és nem éreztem úgy, hogy kihasználnak. Tisztelt engem és ugyanazok voltak a vágyaink.
De bármilyen hihetetlen is, rajongtam a Tanárért, mégis tudtam, hogy Marci mellett a helyem. Remegtem, annyira akartam őt, elvesztettem a kontrollt, de mégis végig Marcit szerettem. Pillanatokra megkérdőjeleztem az érzéseimet, de csak mert mániákusan vizsgálgatom magam állandóan. De nekem ő az alap. Ő kell ahhoz, hogy működjek.
Főleg a szexben lehetett érezni, hogy baj van kettőnk között. Amúgy is több volt kettőnk között a feszültség, de amikor szexre került a sor, valahogy nem találtuk a közös hangot és hát igen, nem egyszer összement Marci. Ez csak tetézte a bajt.
Sokat beszélgettünk. Rengeteget. Meg akartuk oldani, mert szeretjük egymást. Szép lassan rájött, hogy az, hogy megtetszenek neki mások, tényleg nem azt jelenti, hogy engem már nem szeret. Hogy velem tényleg jó, olyan igazán jó és hogy mindent meg tudunk oldani. Egyre jobb lett a viszonyunk, én pedig ismét felhoztam a nyitott kapcsolatot.
Nem mondom, hogy könnyen ment, de valahogy mégis sikerült megbeszélnünk, hogy újra belevágunk. Nem volt egyszerű, voltak ismét nehéz pillanataink, de nem magával a műfajjal volt a gond, hanem azzal, ahogy kezeltük a dolgokat. Mivel elsőre elszúrtuk, nehezen engedtük el magunkat, de legalább komolyabban átgondoltunk mindent és azóta is hideg fejjel állunk a többiekhez.
A legtöbb ember, akivel beszéltem erről, nagyon elutasítóan áll a dologhoz és ez nagyon fárasztó. Valahogy mindig oda lyukadunk ki, hogy magyarázkodnom kell, a másik pedig csóválja a fejét. Ezért is engedem el magam nehezen, kevés a szupport. Főleg, mivel ez nekem nem csak a szexről szól, sőt, arról a legkevésbé. Szeretek megismerni új embereket, hatni rájuk, beférkőzni a bizalmukba. Eljutni az első csókig... az izgalom, a készülődés... Barátokat is keresek ezekben az embereket, nem csak szeretőket. És ezt sokan egyáltalán nem tudják elképzelni. Nekem ez az egész a határaim kitolásáról szól. Azt szeretném, ha sok dolog történne velem, sok érzést meg akarok élni, érezni akarom, ahogy hatnak rám mások. Én attól érzem, hogy élek, hogy beengedek másokat és megadom a bizalmat. Lehet, nagyon bizarrul hangzik és valószínűleg nem is lehet ezt hosszú távon csinálni, de most megint úgy érzem, hogy élek. 21 vagyok, még félig gyerek és nem elég, amim van, mindig több kell, nem akarom visszafogni magam. Ha nem most kockáztatok, máskor nem fogok tudni. Nem akarom elveszíteni Marcit, nem győzöm hangsúlyozni, de magamnak én vagyok az első és ha én így érzem jól magam, akkor így fogok cselekedni és azzal, hogy Marci megadja nekem a teret, csak még jobban fogom őt szeretni. Olyan vagyok, mint a homok: minél erősebben szorítod, annál több pereg ki a kezedből.
Ugyanakkor nem mindig érzem magam tökéletesen ebben a helyzetben, ez főleg az önbizalomhiányom miatt lehet. Jól érzem magam más fiúkkal, mostanra már annyira szégyellős sem vagyok, de sokszor azt veszem észre, hogy annyira szeretnék jó lenni a másikhoz, annyira a másikra koncentrálok, hogy arra, hogy nekem jó legyen már nem is. Sosem mentem el még senkitől, csakis Marcitól, tőle is nehezen. Nem tudok figyelni magamra. Nem tudok a szexért szexelni, nem tudok magamért szexelni. Amíg nem vetkőzünk, minden rendben, aztán már nem is nedvesedek úgy, össze is szűkülök és aztán az arcomra is kiül, hogy "nem fogok tudni elmenni, a francba!",
Ez valószínűleg azért is lehet, mert eddig senkivel sem sült el jól a dolog. A Holland bunkó volt és nem is akarta, hogy nekem jó legyen. A Tanárral csak egyszer tudtunk próbálkoznunk, nem jött össze, pedig vele ment volna, csak pont mielőtt találkoztunk, lefeküdtem Marcival és el is mentem, ezért nem sikerült, szerintem. Aztán amikor újra elkezdtük, jött egy angol fiú, őt azelőtt vittem haza hogy ő hazament volna. Jó volt vele, veszett jól csókolt, de nem tudott gyengéd lenni, amikor arról volt szó, én pedig feladtam, magamnak sem próbálgattam tovább; erre ő megkérdezte, hogy mi a baj velem. Hát, nem tett jót, hiába tudom, hogy ő volt a bunkó.
Volt még egy fiú, akivel együtt aludtam, nem feküdtünk le. Ő sem tudott elvinni, de magamnak sikerült mellette. Ez azért lehetett amúgy, mert a srác kiidegelt, egy beképzelt pöcs volt, de néha szórakoztatóan; különösképpen nem igyekeztem szimpatikusnak tűnni neki, igazából nem érdekelt, mit gondol, szóval teljesen elengedtem magam. Lelkesedett értem, és ez tetszett. Szinte mindig csak én vagyok lelkes. De én meg nagyon
Aztán most itt van ez a fiú... férfi, akit nagyon meg akarok tartani, de nem tudom, mi lesz. 18 évvel idősebb nálam, gyönyörű ember és vonzódom hozzá nagyon. Nincs élete csúcsán, nagyon nehéz időszakon megy keresztül és ezt eléggé lehet érezni rajta. Elsőre nem vittem haza, csak rá pár napra jött át hozzám. Biztos voltam benne, hogy minden klappolni fog, de izgultam, ezért nem sikerültek úgy a dolgok, ahogy szerettem volna. Pedig szerintem eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Érdekes hatással van rám. Bohókás, egyáltalán nem érződik rajta a kora, mégis teljesen kislánynak érzem magam mellette. Azt csinálhatna velem, amit akar, de még nem mer, pedig sokat beszélgettünk erről. Nagyon szeretnék neki tetszeni, szeretném, ha több alkalmas lenne a dolog, szeretném, ha beszélgetne velem, szívesen segítenék neki. De nem tudom, mi lesz, megint én vagyok a lelkesebb. Szerintem karácsony után még elhívom egy találkozóra, hátha ki tudom puhatolózni, mit gondol. Amikor rákérdeztem szex után, hogy hosszabb távra tervez-e velem, mert hogy én örülnék neki, azt mondta, majd meglátjuk... Pedig eredetileg azt beszéltük, hogy több alkalmas lenne ez kettőnk között, mondván, egyikünknek sem tesznek jót az egyéjszakás kalandok. Általában nincs gondom azzal, hogy egyenesen kimondjam, amit gondolok és szeretnék, de neki nem merek mondani nagyon semmit, főleg ezek után. Tartja a három lépés távolságot. Most éppen ráírni sem merek. Mindig én írok neki. Nem akarom elrontani.
Marci most eléggé visszafogja magát, most csak egy lánnyal találkozgat; egy közös barát, mondhatni, de jól elvannak. Amíg nekem nem jött össze semmi jó, addig zavart, de most már nem. Amíg ugyanazok a játékszabályok, addig minden rendben.
Nem tudom, meddig fogjuk ezt csinálni, vagy hogy ez megoldás-e nekem végleg a kíváncsiságomra. Nagyon remélem.
Szeretem őt, de szeretném, ha működne a nyitott kapcsolat. Erre van most szükségem, úgy érzem, fejlődöm.
Sokat tanultam magamról az elmúlt időszakban, de ez nem tett engem magabiztosabbá.
Tartottunk pár hónap szünetet a nyitott kapcsolatban. Marci kikészült kicsit, no meg én is, elég nehéz időszakon mentünk keresztül. Eléggé elrontottuk ezt az egészet. Neki túl sok lett a lány, felelősséget érzett irántuk és látta a kontrasztot köztük és köztem. Persze ez bennem is felmerült, még mielőtt elkezdtük. Az új izgalmasabb, lelkesebb, makulátlanabb. Mögöttünk itt van egy négy éves, sokat megélt kapcsolat, persze, hogy felvillanyozódik az ember az új láttán. Én csak azzal nem számoltam, hogy ez tényleg össze is fogja őt zavarni. Engem annyira nem zavart össze.
Bár, a Tanár lényegesen többet jelentett nekem, mint ahogy azt be merném vallani. Nem értem, hogyan, hiszen kétszer találkoztunk csupán és borzasztó zűrös volt az egész, de azóta sem találkoztam olyan férfival, aki ilyen biztonságérzetet adott volna nekem. Benne megbíztam és nem éreztem úgy, hogy kihasználnak. Tisztelt engem és ugyanazok voltak a vágyaink.
De bármilyen hihetetlen is, rajongtam a Tanárért, mégis tudtam, hogy Marci mellett a helyem. Remegtem, annyira akartam őt, elvesztettem a kontrollt, de mégis végig Marcit szerettem. Pillanatokra megkérdőjeleztem az érzéseimet, de csak mert mániákusan vizsgálgatom magam állandóan. De nekem ő az alap. Ő kell ahhoz, hogy működjek.
Főleg a szexben lehetett érezni, hogy baj van kettőnk között. Amúgy is több volt kettőnk között a feszültség, de amikor szexre került a sor, valahogy nem találtuk a közös hangot és hát igen, nem egyszer összement Marci. Ez csak tetézte a bajt.
Sokat beszélgettünk. Rengeteget. Meg akartuk oldani, mert szeretjük egymást. Szép lassan rájött, hogy az, hogy megtetszenek neki mások, tényleg nem azt jelenti, hogy engem már nem szeret. Hogy velem tényleg jó, olyan igazán jó és hogy mindent meg tudunk oldani. Egyre jobb lett a viszonyunk, én pedig ismét felhoztam a nyitott kapcsolatot.
Nem mondom, hogy könnyen ment, de valahogy mégis sikerült megbeszélnünk, hogy újra belevágunk. Nem volt egyszerű, voltak ismét nehéz pillanataink, de nem magával a műfajjal volt a gond, hanem azzal, ahogy kezeltük a dolgokat. Mivel elsőre elszúrtuk, nehezen engedtük el magunkat, de legalább komolyabban átgondoltunk mindent és azóta is hideg fejjel állunk a többiekhez.
A legtöbb ember, akivel beszéltem erről, nagyon elutasítóan áll a dologhoz és ez nagyon fárasztó. Valahogy mindig oda lyukadunk ki, hogy magyarázkodnom kell, a másik pedig csóválja a fejét. Ezért is engedem el magam nehezen, kevés a szupport. Főleg, mivel ez nekem nem csak a szexről szól, sőt, arról a legkevésbé. Szeretek megismerni új embereket, hatni rájuk, beférkőzni a bizalmukba. Eljutni az első csókig... az izgalom, a készülődés... Barátokat is keresek ezekben az embereket, nem csak szeretőket. És ezt sokan egyáltalán nem tudják elképzelni. Nekem ez az egész a határaim kitolásáról szól. Azt szeretném, ha sok dolog történne velem, sok érzést meg akarok élni, érezni akarom, ahogy hatnak rám mások. Én attól érzem, hogy élek, hogy beengedek másokat és megadom a bizalmat. Lehet, nagyon bizarrul hangzik és valószínűleg nem is lehet ezt hosszú távon csinálni, de most megint úgy érzem, hogy élek. 21 vagyok, még félig gyerek és nem elég, amim van, mindig több kell, nem akarom visszafogni magam. Ha nem most kockáztatok, máskor nem fogok tudni. Nem akarom elveszíteni Marcit, nem győzöm hangsúlyozni, de magamnak én vagyok az első és ha én így érzem jól magam, akkor így fogok cselekedni és azzal, hogy Marci megadja nekem a teret, csak még jobban fogom őt szeretni. Olyan vagyok, mint a homok: minél erősebben szorítod, annál több pereg ki a kezedből.
Ugyanakkor nem mindig érzem magam tökéletesen ebben a helyzetben, ez főleg az önbizalomhiányom miatt lehet. Jól érzem magam más fiúkkal, mostanra már annyira szégyellős sem vagyok, de sokszor azt veszem észre, hogy annyira szeretnék jó lenni a másikhoz, annyira a másikra koncentrálok, hogy arra, hogy nekem jó legyen már nem is. Sosem mentem el még senkitől, csakis Marcitól, tőle is nehezen. Nem tudok figyelni magamra. Nem tudok a szexért szexelni, nem tudok magamért szexelni. Amíg nem vetkőzünk, minden rendben, aztán már nem is nedvesedek úgy, össze is szűkülök és aztán az arcomra is kiül, hogy "nem fogok tudni elmenni, a francba!",
Ez valószínűleg azért is lehet, mert eddig senkivel sem sült el jól a dolog. A Holland bunkó volt és nem is akarta, hogy nekem jó legyen. A Tanárral csak egyszer tudtunk próbálkoznunk, nem jött össze, pedig vele ment volna, csak pont mielőtt találkoztunk, lefeküdtem Marcival és el is mentem, ezért nem sikerült, szerintem. Aztán amikor újra elkezdtük, jött egy angol fiú, őt azelőtt vittem haza hogy ő hazament volna. Jó volt vele, veszett jól csókolt, de nem tudott gyengéd lenni, amikor arról volt szó, én pedig feladtam, magamnak sem próbálgattam tovább; erre ő megkérdezte, hogy mi a baj velem. Hát, nem tett jót, hiába tudom, hogy ő volt a bunkó.
Volt még egy fiú, akivel együtt aludtam, nem feküdtünk le. Ő sem tudott elvinni, de magamnak sikerült mellette. Ez azért lehetett amúgy, mert a srác kiidegelt, egy beképzelt pöcs volt, de néha szórakoztatóan; különösképpen nem igyekeztem szimpatikusnak tűnni neki, igazából nem érdekelt, mit gondol, szóval teljesen elengedtem magam. Lelkesedett értem, és ez tetszett. Szinte mindig csak én vagyok lelkes. De én meg nagyon
Aztán most itt van ez a fiú... férfi, akit nagyon meg akarok tartani, de nem tudom, mi lesz. 18 évvel idősebb nálam, gyönyörű ember és vonzódom hozzá nagyon. Nincs élete csúcsán, nagyon nehéz időszakon megy keresztül és ezt eléggé lehet érezni rajta. Elsőre nem vittem haza, csak rá pár napra jött át hozzám. Biztos voltam benne, hogy minden klappolni fog, de izgultam, ezért nem sikerültek úgy a dolgok, ahogy szerettem volna. Pedig szerintem eléggé egy hullámhosszon vagyunk. Érdekes hatással van rám. Bohókás, egyáltalán nem érződik rajta a kora, mégis teljesen kislánynak érzem magam mellette. Azt csinálhatna velem, amit akar, de még nem mer, pedig sokat beszélgettünk erről. Nagyon szeretnék neki tetszeni, szeretném, ha több alkalmas lenne a dolog, szeretném, ha beszélgetne velem, szívesen segítenék neki. De nem tudom, mi lesz, megint én vagyok a lelkesebb. Szerintem karácsony után még elhívom egy találkozóra, hátha ki tudom puhatolózni, mit gondol. Amikor rákérdeztem szex után, hogy hosszabb távra tervez-e velem, mert hogy én örülnék neki, azt mondta, majd meglátjuk... Pedig eredetileg azt beszéltük, hogy több alkalmas lenne ez kettőnk között, mondván, egyikünknek sem tesznek jót az egyéjszakás kalandok. Általában nincs gondom azzal, hogy egyenesen kimondjam, amit gondolok és szeretnék, de neki nem merek mondani nagyon semmit, főleg ezek után. Tartja a három lépés távolságot. Most éppen ráírni sem merek. Mindig én írok neki. Nem akarom elrontani.
Marci most eléggé visszafogja magát, most csak egy lánnyal találkozgat; egy közös barát, mondhatni, de jól elvannak. Amíg nekem nem jött össze semmi jó, addig zavart, de most már nem. Amíg ugyanazok a játékszabályok, addig minden rendben.
Nem tudom, meddig fogjuk ezt csinálni, vagy hogy ez megoldás-e nekem végleg a kíváncsiságomra. Nagyon remélem.
Szeretem őt, de szeretném, ha működne a nyitott kapcsolat. Erre van most szükségem, úgy érzem, fejlődöm.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése