Ugrás a fő tartalomra

Sokadik képzelt monológ - Újfiú

Every time we meet, I think it's the last time I see you. On our third date you asked that do I trust you? And I said yes. But I don't.
Since you said you can't give me what I want, I have the feeling you can leave any time. I know, anybody can leave any time, you owe me nothing, it just fucks me up. Why is my trust important, if you don't want me to trust you? For me trust is everything. And you know that.
I want to get to know you, but you are spacer. Maybe that's your personality, but I think you are doing this because you don't want me to fall for you. It's not fair. You should be yourself, no matter what you want from me. Don't be distant. If you don't want to let me in, than be honest and say, what you want, but don't act different. 
I want you, and I don't want to loose you. Not only because the sex is fantastic. I have a long story with broken people and you know what? I think you are my first lover who is not broken. You are not using me. You just enjoy what I give, and I enjoy what you give to me. 
I won't fall in love with you, I hope you know that. Not because I don't like you, - I do like you, but, I have the feeling you don't want to be responsible for my happiness. That's OK, but this is not enough for me. If one day I'll fall for someone, he will want me, completly, no matter what's going on. You said, you can't give me what I want. I don't know what I need, neither do you. You already made your decision: you don't want to give me what I want. I want somebody who wants to make me happy, even if it's not possible. I want somebody who is trying, who thinks I worth the effort. 
Some months before I said I'm not looking for love. Now I do. There is no better feeling than loving and being loved. And I'll find somebody who wants me, completly, absolutely. So, if you want me, ask me to stay, and I will stay. Because I think you worth the effort. At least, I hope so. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I wanted to tell you so many things when we meet, but it seems that will never happen. So I don’t really have another choice but to talk about my feelings to a phone, again. Maybe you’ll listen, maybe you won’t — it doesn’t really matter at this point. I just wanted to put it out there before my birthday. You know, starting with a clean slate, or something like that.  Cutting contact with you was one of the hardest things I’ve ever done. I cared about you deeply. I worried about you all the time. But after you went back in April, slowly but surely, it started to feel like there wasn’t really space for me in your life anymore. And that’s okay — it was a very messed-up situation, you needed space, and I wanted to support you. But in the end, I felt like my needs and feelings weren’t really considered anymore. That since you didn’t need me as much, it was somehow okay to be careless with me. Having that closeness, curiosity, reciprocity, and consistency in the beginning meant the worl...
Megjegyzés küldése
További információk
Volt egy barátnőm az oviban, Ivett. Már nagyon fiatalon is odáig volt a fiúkért. Én is, de én csak titkon, csendben. Zsolti volt a leghelyesebb fiú a csoportban. Megkért, hogy legyek a barátnője. Olyan boldog voltam... Aztán kiderült, hogy ugyanezt kérte Ivettől is. Teljesen összezavart, nem értettem, hogy ennek mi az értelme. Miért kell játszani ezt a játékot? Miért kell megbántani másokat, akik nem érdemlik meg...? Nem emlékszem, hogy Ivettel beszéltünk-e a dologról. Nagyon közeli barátnők voltunk, egy ideig azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. Borzasztó korán elkezdett érdekelni a szex és a szexualitás, el is indultunk ebbe az irányba. Így visszanézve csak közelségkeresés volt, de ijesztő belegondolni, hogy ennyire át akartam lépni ezt a határt.  Ez a mintázat az egész életemet végigkísérte. Sok fiú tetszett, de sosem történt velem semmi ezen a területen. Mindig a barátnőimet választották, őket akarták. Én pedig félreálltam. Ha valaki nem engem akar, hát legyen, ha a barátaim...
Megjegyzés küldése
További információk
Július van. Másfél hónapja egy szót sem beszéltünk. És nem tudom, még meddig nem fogunk. Néha azt érzem, hogy bármelyik percben megszólalhat a telefonom, máskor pedig azt, hogy a nyáron már nem fogok róla hallani. De az is lehet, hogy soha többé nem fogom látni.  Ettől félek a legjobban, hogy itt fogok maradni ezzel a sok nehéz érzéssel, és igazából sosem fogom tudni rendesen lezárni, mert nem tudom, mi történik vagy történt valójában. Előfordul az is, hogy magamat hibáztatom emiatt, végül is, én intéztem el, hogy ne legyen köztünk kommunikáció. Ha nem lennék ilyen hiperérzékeny, ha egy kicsit erősebb tudtam volna maradni, akkor legalább tudnám, hogy mi van. Aztán visszakérdezek magamnak: tudnám, hogy mi van? Ő sem tudja, hogy mi van, akkor én honnan tudnám?  Én nem vagyok olyan jó a lebegésben, mint ő. Pillanatok alatt beszorongok egy-egy gondolattól. Bár ő a legerősebb indikátor, nem csak a brazil miatt. Ahogy változik az anyámékkal a kapcsolatom, ahogy leér az, hogy tényleg...
Megjegyzés küldése
További információk