- Hiszti jön. -
Amíg az Újfiú otthon volt Németországban, én megint nekiálltam tinderezni, kb két hónap szünet után. Körülbelül a negyedik matchemmel már vagy egy hete beszélgettünk, amikor előkerült, hogy azért találkoznunk kellene. Nem erőltettem, mert nem igazán akarok párhuzamos szeretőket, főleg amíg ki nem találom, mit akarok az Újfiútól, de szimpatikus volt a srác és éreztem, hogy tetszem neki. Nem tudom, nekem online jobban megy az ismerkedés, lenyűgözöm őket a csodás személyiségemmel, és mire találkozunk, már senkit sem érdekel, hogy nem vagyok egy topmodell alkat. Meg faszfejekre már amúgy sem pazarlom az időmet. Kezd élesedni a radarom.
Szóval hogy gondoltam ne legyen ebből sértődés, meg nem tudok nem tiszta lappal játszani, elmondtam neki, hogy amúgy találkozgatok valakivel.
Egy ideje próbáltam visszafogni magam, mert tudjátok, túl sok vagyok. Anyukám belém nevelte, hogy ha olyan vagyok, amilyen vagyok, soha senki sem fog szeretni. Mert ráerőltetem magam másokra, szerinte. És én így élek évek óta, körülveszem magam törött emberekkel, mert nekik majd biztosan kelleni fogok, de egy dolgot megtanultam: törött embereket szeretni veszélyes. Ők ugyanis nem félnek attól, hogy veszíteni fognak, őket nem kötik szabályok. Ők hamar kizárnak, mert őket is kizárták. Nem én, mások, de az mindegy. Én pedig döbbenten állok, miután megaláznak és kihasználnak, állok és mosolygok, és ami a legfontosabb: nem csinálok semmit. Tűrök, tűrök, tűrök.
Aztán most meguntam. Ha nem kellek, hát ne kelljek. Szoktam ezt mondogatni, mert így szoktam gondolni, de az utóbbi időben mintha nem mondtam volna ezt igazán komolyan. Aztán elértem a holtpontot, "szürke zóna, találkozgatok valakivel" - mondtam.
"Összejárás vagy randi?"
"Inkább előbbi, kicsit utóbbi."
"Hát, ehhez én elég kertvárosi vagyok." - mondta, meg hogy "érzelmi nyomorék". Meg különben is, a beszélgetés végén eljutottunk odáig, hogy igazából ő nem kell senkinek, ő egy senki, nem elég menő, nem elég jó senkinek sem; azt kellene mondania, hogy akkor ne találkozzunk, de már rég nincs büszkesége, csak oda akar bújni valakihez, szóval találkozzunk.
Én meg csak ültem és néztem, ahogy egy törött fiú sajnáltatja magát, ahogy aztán bocsánatot kér érte, és csak megint elfogott az a régi érzés: segítenem kell neki. Majd én megmutatom neki, hogy értékes. Az Újfiú úgyis meg fog unni, úgysem kellek neki. Úgysem kellek senkinek, aki egészséges.
Megszokás. Pedig nem akarok ilyen lenni.
Papírforma szerint marketinges vagyok. Van érzékem ahhoz, hogy hogyan szólítsam meg az embereket, hogyan kategorizáljam őket. Tudom, kinek mire van szüksége, és próbálom megadni. De nem tudom milyenek azok az emberek, akiknek nincs feltétlenül szüksége segítségre, figyelemre, valakire, aki istápolja őket. Nem tudom, hogy az erős embereknek mit adjak. Feleslegesnek érzem magam mellettük.
De ők kellenek nekem.
Van az, amit szeretnél, meg van az, amire szükséged van. És nekem valahogy ez a kettő szinte sosem egyezik. Törött embereket gyűjtöttem, pedig erősekre lett volna szükségem.
Olyan férfit akarok, aki nem ijed meg tőlem. Aki nem fél attól, hogy elvárásaim vannak. Aki nem mondja azt, hogy nem tudja megadni, amit akarok. Aki nem hátrál meg attól, hogy van más is az életemben. Aki odaadja magát cserébe azért, hogy én odaadom magam neki. Aki küzd értem, és nem nézi végig, ahogy elsétálok. Olyan kell nekem, akinek kellek. Teljesen. Nem csak a szex, vagy nem csak valaki, akihez hozzá lehet bújni. Akinek kellek. Nem kell azt mondani, hogy szeret, nem kell bemutatni otthon, nem kell étterembe vinni. Nekem elég az, ha örül, hogy az övé vagyok. Aki hagyja, hogy magam legyek. Akiben bízhatok. Aki akkor is megpróbál engem boldoggá tenni, ha nem biztos, hogy sikerül.
Annyira féltjük az energiabefektetéseinket. Nem állunk neki olyannak, ami nem biztos. Nem próbáljuk meg, ha nagy az esély a bukásra. Mert úgyis csak fájni fog. Aztán elmegy mellettünk az élet, a fejünk meg tele marad megválaszolatlan kérdésekkel. Hazudunk, szenvedünk, nyelünk, térdelünk, nem kockáztatunk, mert lehet meg fogunk sérülni. Mintha nem élnénk túl. Mintha nem élnénk minden szart túl.
Nem a hegekkel van a baj. Attól csak erősebbek leszünk. Azzal van a baj, hogy limitált életet élünk, hiába vannak meg a lehetőségeink.
Férfit akarok, aki eljuttat a csúcsra. Aki nem lép hátra kettőt, ha rájön, hogy vannak igényeim. Sosem fogok hazudni, vannak velem gondok. De ha ez nem kell, ha meg sem próbálja megérteni, akkor menjen el. Gyengéden, de engedj el.
Nagy falat vagyok. Akárhonnan nézzük. Van véleményem, vannak igényeim, vannak elvárásaim. Semmit sem csinálok félig. Kérdezek, jövök, érzek, zizegek, érintek, csókolok, bújok, szuszogok, zajos vagyok szex közben. Nevetek, énekelek, hangosan köszönök a lakótársadnak. Légy büszke rám. Ne szégyellj, nincs rá okod. Jó vagyok. Megérdemlem, hogy valaki büszke legyen rám, megérdemlem, hogy meg akarjanak tartani. Mondd, hogy maradjak, és maradni fogok. Mindenkinek megadom az esélyt. Csak próbáld meg, az Isten szerelmére, ennyit kérek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése