Ugrás a fő tartalomra

This is the End.

Írt, hogy nem fog eljönni holnap, nem tudja megcsalni a barátnőjét, túlságosan szereti.
És megint itt tartunk, úgy, ahogy voltam, ki lettem törölve. Válaszoltam volna, hogy vajon a barátnőjének ez átfutott-e az agyán, amikor megcsalta. Vagy megkérdeztem volna, hogy miért a saját maga ellensége. Tudja, hogy mit akar, csak fél tőle.
Aztán írtam egy mézes-mázas sok szerencsét szép életet választ, de mire elküldtem, törölte magát. Azt írta ki a tumblr, hogy There's nothing here. Whatever you were looking for doesn't currently exist... Lefagytam.
Most már dühös is vagyok. Erre az egészre. Hogy megint elhittem, hogy megkapom, amit akarok és megadhatom, amit akarok. Hiába fogja most elfojtani, Pandora szelencéje kinyílt és akarja azt, ami benne van. Nem arra vagyok mérges, hogy nem velem tette meg az első lépést, hanem arra, hogy feleslegesen szórakozik. Hogy gyáva bevallani, amit akar.
Kedveltem őt, talán túlságosan is és aggódom érte. Hiába már, ha most megjelenne, nem tudnék vele mit kezdeni, elszállt az, ami volt és ezek után már nem tudnánk elengedni magunkat egymás mellett. Abban már keserűség lenne és düh.
Faszért kellett szórakozni.

Holnapra ledumáltam egy randit egy sráccal, akivel épp elkezdtünk beszélgetni. Nem lesz vele semmi, de aranyosnak tűnik. A Holland meg megint írt, nem tudom, mit csináljak vele. Kedvem nem sok van hozzá, de valamiért mégis meg akarom tenni. Lehet visszaírok. Lehet holnapután felmegyek hozzá.
Istenem, de csalódott vagyok...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I wanted to tell you so many things when we meet, but it seems that will never happen. So I don’t really have another choice but to talk about my feelings to a phone, again. Maybe you’ll listen, maybe you won’t — it doesn’t really matter at this point. I just wanted to put it out there before my birthday. You know, starting with a clean slate, or something like that.  Cutting contact with you was one of the hardest things I’ve ever done. I cared about you deeply. I worried about you all the time. But after you went back in April, slowly but surely, it started to feel like there wasn’t really space for me in your life anymore. And that’s okay — it was a very messed-up situation, you needed space, and I wanted to support you. But in the end, I felt like my needs and feelings weren’t really considered anymore. That since you didn’t need me as much, it was somehow okay to be careless with me. Having that closeness, curiosity, reciprocity, and consistency in the beginning meant the worl...
Volt egy barátnőm az oviban, Ivett. Már nagyon fiatalon is odáig volt a fiúkért. Én is, de én csak titkon, csendben. Zsolti volt a leghelyesebb fiú a csoportban. Megkért, hogy legyek a barátnője. Olyan boldog voltam... Aztán kiderült, hogy ugyanezt kérte Ivettől is. Teljesen összezavart, nem értettem, hogy ennek mi az értelme. Miért kell játszani ezt a játékot? Miért kell megbántani másokat, akik nem érdemlik meg...? Nem emlékszem, hogy Ivettel beszéltünk-e a dologról. Nagyon közeli barátnők voltunk, egy ideig azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. Borzasztó korán elkezdett érdekelni a szex és a szexualitás, el is indultunk ebbe az irányba. Így visszanézve csak közelségkeresés volt, de ijesztő belegondolni, hogy ennyire át akartam lépni ezt a határt.  Ez a mintázat az egész életemet végigkísérte. Sok fiú tetszett, de sosem történt velem semmi ezen a területen. Mindig a barátnőimet választották, őket akarták. Én pedig félreálltam. Ha valaki nem engem akar, hát legyen, ha a barátaim...
Július van. Másfél hónapja egy szót sem beszéltünk. És nem tudom, még meddig nem fogunk. Néha azt érzem, hogy bármelyik percben megszólalhat a telefonom, máskor pedig azt, hogy a nyáron már nem fogok róla hallani. De az is lehet, hogy soha többé nem fogom látni.  Ettől félek a legjobban, hogy itt fogok maradni ezzel a sok nehéz érzéssel, és igazából sosem fogom tudni rendesen lezárni, mert nem tudom, mi történik vagy történt valójában. Előfordul az is, hogy magamat hibáztatom emiatt, végül is, én intéztem el, hogy ne legyen köztünk kommunikáció. Ha nem lennék ilyen hiperérzékeny, ha egy kicsit erősebb tudtam volna maradni, akkor legalább tudnám, hogy mi van. Aztán visszakérdezek magamnak: tudnám, hogy mi van? Ő sem tudja, hogy mi van, akkor én honnan tudnám?  Én nem vagyok olyan jó a lebegésben, mint ő. Pillanatok alatt beszorongok egy-egy gondolattól. Bár ő a legerősebb indikátor, nem csak a brazil miatt. Ahogy változik az anyámékkal a kapcsolatom, ahogy leér az, hogy tényleg...