Ugrás a fő tartalomra

Tökéletes időzítés

A Holland megint beköszönt.
Marci jó mérges rám, mert megígértem neki, hogy elhajtom a francba, ha megint megkeres. Most viszont kell egy kis zizi, mert becsavarodok. Újat nem akarok keresni, nem vagyok olyan állapotban, a Holland meg legalább szép. :D
Teljesen máshogy állok hozzá. A Tanárhoz és Marcihoz képest ő annyira semmilyen, annyira gyerekes és tudatlan... Nem várok tőle sokat, én viszont sokat adhatok neki, tekintve, hogy úgy tűnik, én vagyok a tapasztaltabb. Meglátjuk, komolyan szeretne-e velem találkozni.
Kicsit zavar, hogy pipál. Ezt meg ezt nem csináltam még, ezt meg ezt akarom kipróbálni... Mintha listát vezetne az eddigi eredményeiről. Meglátjuk, mit hozok ki belőle. Szeretném neki megmutatni, milyen az, amikor valaki érettebb és nyitott szexuálisan, nem úgy mint az eddigi kind-of-girlfriendjei... Tudom, hogy ezt igényli, de mivel egy megbízhatatlan, szar alak, nem tud kiépíteni senkivel ilyen kapcsolatot.
Én meg élvezem, ha újat mutathatok.
Egy dologgal nem vagyok még mindig kibékülve: hogy ő ennyire vékony én meg ennyire nem. Mindegy, remélem akció közben nem fogok ezzel foglalkozni, de még ha így is van... Ő keresett meg megint.

Sokat gondolkoztam a Tanáron és kezdek picit megnyugodni. Hiányzik nagyon, szeretnék vele beszélgetni, szeretném tudni, mi van vele, hogy van... Elmondanám neki, én mit látok, bár persze csak az ő oldalát ismerem, de hátha elgondolkodtatnám....
Azt mondta, a barátnője a lelkitársa. Ha tényleg az, miért nem érti meg, hogy mire van a Tanárnak szüksége? Hogy azzal, hogy elzárja a szükségleteitől úgy, hogy nem adja meg neki ő, csak maga alatt vágja a fát? Miért szegte meg a szabályaikat? Miért mondta azt, hogy akarja a nyitott kapcsolatot, amikor nem akarja? Miért kellett ezt csinálnia a Tanárral? Én (és talán mások is, nem tudom) pótoltam a lány apró, de hiányzó részeit. Ezért nem engem kell hibáztatni, nem is a Tanárt, hanem neki kellene elgondolkoznia azon, hogy mennyit ad és mennyit kap ebben a kapcsolatban.
A Tanár úgy áll hozzá, hogy mindegy, ki mit csinált, mit mondott, mit nem, a barátnőjének összetörte a szívét és szenvedett miatta. Pedig nem mindegy. A barátnője önzőségből akarta a nyitott kapcsolatot, meg mert talán lelkiismeret-furdalása van, amiért megcsalta. Addig rendben volt minden, amíg ő azt csinál, amit akar, de a Tanár már ne csináljon mást. Látta, hogy boldoggá tudna tenni mást is és ami rosszabb, hogy őt is boldoggá tudná valaki tenni és ez kikészítette. Remélem, tanult a dologból és értékeli majd, amije van. Hülye lenne elengedni.
Tudom, hogy a Tanár rosszul érzi magát, tudom, hogy meg akar felelni a barátnőjének, aki viszont neki nem. Itt egy fantasztikus férfi, jó társ, jó szerető, odaadó és gondoskodó, erre egy ilyen lányra fecséreli az idejét.

Jaj, igazából nem akarok rossz véleménnyel lenni senkiről, ez az ő dolguk, ha úgy érzik, meg tudják oldani, hát hajrá, csak bánt ez az egész. Tudom, hogy az egyikük még látatlanban is gyűlöl engem, a másikuk meg próbál.
De remélem, nem megy neki.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I wanted to tell you so many things when we meet, but it seems that will never happen. So I don’t really have another choice but to talk about my feelings to a phone, again. Maybe you’ll listen, maybe you won’t — it doesn’t really matter at this point. I just wanted to put it out there before my birthday. You know, starting with a clean slate, or something like that.  Cutting contact with you was one of the hardest things I’ve ever done. I cared about you deeply. I worried about you all the time. But after you went back in April, slowly but surely, it started to feel like there wasn’t really space for me in your life anymore. And that’s okay — it was a very messed-up situation, you needed space, and I wanted to support you. But in the end, I felt like my needs and feelings weren’t really considered anymore. That since you didn’t need me as much, it was somehow okay to be careless with me. Having that closeness, curiosity, reciprocity, and consistency in the beginning meant the worl...
Volt egy barátnőm az oviban, Ivett. Már nagyon fiatalon is odáig volt a fiúkért. Én is, de én csak titkon, csendben. Zsolti volt a leghelyesebb fiú a csoportban. Megkért, hogy legyek a barátnője. Olyan boldog voltam... Aztán kiderült, hogy ugyanezt kérte Ivettől is. Teljesen összezavart, nem értettem, hogy ennek mi az értelme. Miért kell játszani ezt a játékot? Miért kell megbántani másokat, akik nem érdemlik meg...? Nem emlékszem, hogy Ivettel beszéltünk-e a dologról. Nagyon közeli barátnők voltunk, egy ideig azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. Borzasztó korán elkezdett érdekelni a szex és a szexualitás, el is indultunk ebbe az irányba. Így visszanézve csak közelségkeresés volt, de ijesztő belegondolni, hogy ennyire át akartam lépni ezt a határt.  Ez a mintázat az egész életemet végigkísérte. Sok fiú tetszett, de sosem történt velem semmi ezen a területen. Mindig a barátnőimet választották, őket akarták. Én pedig félreálltam. Ha valaki nem engem akar, hát legyen, ha a barátaim...
Július van. Másfél hónapja egy szót sem beszéltünk. És nem tudom, még meddig nem fogunk. Néha azt érzem, hogy bármelyik percben megszólalhat a telefonom, máskor pedig azt, hogy a nyáron már nem fogok róla hallani. De az is lehet, hogy soha többé nem fogom látni.  Ettől félek a legjobban, hogy itt fogok maradni ezzel a sok nehéz érzéssel, és igazából sosem fogom tudni rendesen lezárni, mert nem tudom, mi történik vagy történt valójában. Előfordul az is, hogy magamat hibáztatom emiatt, végül is, én intéztem el, hogy ne legyen köztünk kommunikáció. Ha nem lennék ilyen hiperérzékeny, ha egy kicsit erősebb tudtam volna maradni, akkor legalább tudnám, hogy mi van. Aztán visszakérdezek magamnak: tudnám, hogy mi van? Ő sem tudja, hogy mi van, akkor én honnan tudnám?  Én nem vagyok olyan jó a lebegésben, mint ő. Pillanatok alatt beszorongok egy-egy gondolattól. Bár ő a legerősebb indikátor, nem csak a brazil miatt. Ahogy változik az anyámékkal a kapcsolatom, ahogy leér az, hogy tényleg...