A börtönöm

- Csak nézze ezt a börtönt. Csak nézze....

- Mély levegő. Mi van most?
- Semmi
- Hogy néz ki ez a semmi? Milyen a színe?
- Szürke.
- Egynemű szürke vagy vannak benne árnyalatok?
- Vannak benne árnyalatok, olyan mintha árnyékok lennének.

- ...Mély levegő, mi van most?
- Egy ajtót nézek.
- Hogy néz ki ez az ajtó?
- Fából van és csak egy kis ablak van rajt.

- ...Mély levegő, mi van most?
- Olyan, mintha várnék valakit, úgy nézem az ajtót. De nincs mozgás.
- Csak érzékeli ezt a helyzetet...

- Mély levegő, mi van most?

- Nagyon nehezen koncentrálok. 

- Mi az ami eszébe jut? 

- Próbálok nem az ajtóra figyelni. És most egyébként Peti jutott eszembe. 

- Menjünk ezzel tovább... 

- Mély levegő, mi van most? 

- Semmi. Nem akarok ott lenni. 

- Figyelje ezt az állapotot. Érzékeli... 

- Mély levegő. Mi van most?

- Mmm... Elkezdtem félni. Szédülök. És ijesztő a hely. 

- Menjünk ezzel tovább... 

- Mély levegő. Mi van most?

- Oda akarok lépni az ajtóhoz, de nem megy. Mint hogyha tilos lenne...?

- ...Mély levegő, mi van most? 

- Nem akarok bent lenni, de félek attól, hogy mi van kint. Nem tudom, hogy mi van kint. 

- Nézzen rá Zsófira, milyennek látja őt? 

- Kétségbeesettnek. 

- És ez mit vált ki magából? Milyennek látja ezt a kétségbeesett embert? 

- Mondanék neki valamit, de nem tudom, hogy mit. 

- ...Mély levegő. Mi van msot? 

- Az az érzésem, hogy hezitál. De kezd elfogyni a levegője. 

- Mit vált ki bennem, ahogy látom Zsófit? 

- Sajnálom. 

- Menjünk ezzel tovább... 

- Mély levegő. Mi van most? 

- Arra gondolok, hogy valakinek meg kéne ölelnie. Nem érzi magát biztonságban és nem tudja, hogy kint biztonságos-e. De bent se az. 

- ...Mély levegő. Mi van most?

- Semmi. Feszült. 

- Hol érzi ezt a feszültséget a testében?

- A mellkasomban

- Hogy jelenik ez meg?

- Más levegőt venni. 

- Mit csinál a légvétellel?

- Erőltetnem kell. 

- ...Mély levegő. Most mi van? 

- Olyan, mintha nem várná senki. 

- Érzékeli ezt... 

- Mély levegő, mi van most? 

- Nem akar ott lenni, el akar bújni. 

- Nézzen rá Zsófira. Milyennek érzékeli őt? Hogy látja őt? 

- Magányosnak. 

- Milyen testhelyzetben van? 

- Egyenesen áll, az ajtóra koncentrál, keresztbe vannak fonva a karjai. 

- Csak nézze őt... 

- Mély levegő, mi van most? 

- Semmi. Meg van rekedve. 

- Csak nézze őt. Érzékeli a megrekedést... 

- Mély levegő, mi van most?

- Olyan mintha megpróbálná elfogadni. 

- ...Mély levegő, mi van most? 

- Győzködi magát, hogy nem kell kimenni. Nem néz az ajtóra. Kerüli. De nem tud arrébblépni. 

- Érzékelje ezt az állapotot. Megéli... 

- Mély levegő, mi van most? 

- Maga elé néz és másra gondol. 

- Milyen ez így?

- Idegesítő. 

- Érzi ezt... 

- Mély levegő, mi van most? 

- Mozog. Hátralép. Körbenéz. Nevet magán. De nem néz az ajtóra. 

- Milyen látni ezt a Zsófit?

- Nem értem őt. 

- Mit vált ki magából, ahogy ő viselkedik? 

- Idegesítő. Olyan, mintha szándékosan nem akarna tudomást venni dolgokról. 

- Menjünk ezzel tovább. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Játszik. Úgy csinál, mintha ez jó lenne. Mintha ha minden rendben lenne. De nem néz az ajtóra. Sunyul. 

- Érzékeli ezt. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Ugyanazt csinálja. 

- Milyen látni Zsófit? 

- Egy kicsit nevetséges. 

- Mit vált ez ki magából? 

- Dühöt. 

- Érzi ezt az állapotot. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Ugyanaz. Bármit megtesz, csak ne kelljen az ajtóra nézni. Én meg úgy nézek rá, mint egy idiótára. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Ugyanaz. Nem változik a kép. -

- Nézzen rá Zsófira. Milyennek látja, érzékeli Zsófit? 

- Zárkózottnak. Nem néz vissza. 

- Zsófi olyan mint...?

- Mint egy...őrült. A falat nézi. Irkál az ujjával. De nem vesz tudomást arról, hogy hol van. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Agyal. Történeteket gyárt. 

- Érzékeli őt. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Ugyanaz. Nincs változás. 

- Nincs változás. Kell változás? Kell Zsófinak változás? 

- Egy börtönben a falhoz beszél. Szerintem igen. 

- És szerinte? Csak legyen ebben benne. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Tudja, hogy kell változás, mert nem akar az ajtóra nézni. 

- Csak...? 

- Csak ijesztő. Bizonytalan. 

- Érzékeli ezt. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Éhes vagyok. - nevetek. - De nincs változás. 

- Milyennek látja Zsófit?

- Még mindig kettyós. Valamit nagyon látni akar azokon a falakon. De az ajtóra nem néz rá. 

Felugat a kutya, halálra rémülök. Nevetünk. 

- Ez be volt építve? 

- Mi van most? 

- Nem értem, miért a falat nézi. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Nekem fáj, hogy ő a falat nézi. 

- Érzékeli Zsófit. Mit érzékel? 

- Magát zárja be. 

- Mit él meg Zsófi? Milyen ez neki? 

- Magányos. De biztonságos. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Sajnálom őt. De nem akarom már nézi. 

- Mit él meg ő?

- Ugyanzat. Hülyeségeken agyal. 

- Mit él meg ő? 

- Hogy ez így jó. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Semmi.

- Nézze Zsófit. Milyennek látja őt? Mit lát? Mit csinál? 

- Nem vesz tudomást arról, hogy hol van. 

- Milyennek érzékeli ő önmagát?

- Hogy ő rendben van. 

- Ön mid mond róla? 

- Hogy őrült. 

- Legyen ebben a kettőssgében. Átéli, megéli, átérzi. 

- Mély levegő, mi van most? 

- Semmi. Van egy olyan érzésem, hogy szóljak neki, valamit mondjak neki, de úgy érzem, hogy mindegy. 

- Vegyen mély levegőt. Ez a kép lekerekedik. És magával hozza mindazt, amit átélt, megtapasztalt.