Felülíró

Hogy szorongok kapcsolatban?  Napok óta gondolkozom, mit kellene leírnom, de nem tudok rá koncentrálni 10 percnél tovább. Nem szeretek visszagondolni a kapcsolataimra, örülök, hogy megszabadultam tőlük. Ez végül is jó, nem? Próbálom komolyan venni a kérdést, de inkább más dolgokon kattogok. Fel akarom újítani a konyhát. Örökbe akarok fogadni egy kutyát. Időpontot kell kérnem a dokitól, de előtte vérvétel. Miért megy ez ilyen nehezen?  Egyáltalán, hogy kerülök bele egy kapcsolatba?  Beleerőszakolnak. Megvárom, amíg valaki kiszemel magának, és szépen "megszerez". Szeretik ezt a játékot, én meg élvezem, mert fontosnak érzem magam. Ekkor még van bennem tartás, vagy mi. Tudom, hogy elbűvölő tudok lenni; az elején egyszerű. Kedves vagyok és gondoskodó. Meg vicces. De kicsit hideg. Nem az ágyban; egyébként. Lehet ettől őrülnek meg.  Petinek azért kellettem, mert ő nekem nem kellett, Matyinak azért, mert bizonytalan voltam, Árpádnak pedig azért, mert tapaszt...

Rengeteg időt töltök mostanában anyuékkal. Korábban kerültem a társaságukat, igyekeztem minél ritkábban hazajárni, telefonálni, de mostanában nem olyan terhes velük lenni, mint régen. Nem tudom pontosan, mi változott, csak tippelni tudok. Amióta jobban átlátom, hogy működnek ők, hogy működöm én, mi a szándékos és mi a minta, kicsit minden beszólás, minden piszkálódás, minden veszekedés más szájízt hagy maga után. Sosem nevettem még ennyit velük talán. Sosem álltam ki magamért ennyire még velük szemben. És talán soha nem tekintettek még olyan felnőttnek, mint most. Keresik a gyengepontjaimat, keresik, hol lehet belém rúgni, de valahogy nem megy. Ideges leszek, de szomorú nem. Inkább csak nevetek és hagyom a francba az egészet, amíg meg nem nyugszanak. Talán soha nem számíthattam rájuk ennyire, mint most. Vagy nem akartam számítani rájuk. Sokat segítenek, anyagilag főleg; ez a fő eszközük, nincs nagyon más a tárban; jó fegyver is: pénzért cserébe szeretnek elvárni tőlem dolgokat, amike...

Anya nem akart gyereket. Ezt máig is hangoztatja; micsoda szerencse, hogy "jól alakultam", nem is tudja, mit csinált volna egy romlott gyerekkel. Örül, hogy marad utána valami. Örül, hogy nem kell gondolkoznia azon, kit szeret a világon a legjobban, kiért adná fel az életét, mert egyszerű a válasz: az egyetlen gyerekért. Én azért vagyok, mert így egyszerűbb volt. Egyszerűbb volt megbírkózni a világgal, egyszerűbb volt maga mellé láncolni valakit, egyszerűbb volt végigcsinálni az életet, mert van valami, ami irányt ad. Mércét. Én vagyok a válasz minden jóra és minden rosszra az életében. Ha boldogtalan, engem hibáztat, ha bűntudata van, tőlem kér feloldozást, ha megbántották, engem hív önbizalomért, ha épp gyűlöli magát, engem kritizál. Aggodalomba bújtatott számonkérések, bűntudatkeltés, amikor gondot okozok neki, örök elégedetlenség, amiért nem vagyok olyan tökéletes, mint amilyen lehetnék. Amiért nem vagyok olyan, amilyennek megálmodott. Elvettem a reflektrofényt tőle, ...

- Csak nézze ezt a börtönt. Csak nézze.... - Mély levegő. Mi van most? - Semmi - Hogy néz ki ez a semmi? Milyen a színe? - Szürke. - Egynemű szürke vagy vannak benne árnyalatok? - Vannak benne árnyalatok, olyan mintha árnyékok lennének. - ...Mély levegő, mi van most? - Egy ajtót nézek. - Hogy néz ki ez az ajtó? - Fából van és csak egy kis ablak van rajt. - ...Mély levegő, mi van most? - Olyan, mintha várnék valakit, úgy nézem az ajtót. De nincs mozgás. - Csak érzékeli ezt a helyzetet... - Mély levegő, mi van most? - Nagyon nehezen koncentrálok.  - Mi az ami eszébe jut?  - Próbálok nem az ajtóra figyelni. És most egyébként Peti jutott eszembe.  - Menjünk ezzel tovább...  - Mély levegő, mi van most?  - Semmi. Nem akarok ott lenni.  - Figyelje ezt az állapotot. Érzékeli...  - Mély levegő. Mi van most? - Mmm... Elkezdtem félni. Szédülök. És ijesztő a hely.  - Menjünk ezzel tovább...  - Mély levegő. Mi...

Egy hete lett még csak vége, de mintha hónapok teltek volna el. Mint ahogy Matyinál is, most is azzal, hogy kimondtuk hogy vége, végre utat engedtem a dühnek. Utat engedtem a valóságnak. Már tartott egy ideje a szünet, amikor először láttam ezt a TED videót. Egymás után többször is megnéztem. Peti mind az öt pontnak eleget tett. Többszörösen. Tudtam, miért csinálja azt, amit csinál. Pontosan tudtam, mivel állok szemben, de folyton felmentettem őt minden alól. Hiába húztam meg a határokat, ő semmibe vette őket, mégis én voltam a felelős mindenért. Állandóan kerestem, hol a hiba, miért viselkedik velem így, biztos én rontok el valamit. Pedig nem itt rontottam. Minden egyes érzésem 100%-ig valid volt. Nem tudom, mikor tanulom meg végre elhinni magamnak, amit érzek. 1. Intenzitás Az első találkozásunk rögtön a lakására vezetett. Izgalmas volt. Az első pár menetben még gumival szexeltünk, egyértelmű volt, hogy védekezünk. Aztán kutyában is csináltuk. Térdeltem az ágy szélén, ő m...

Jégkirálynőnek lenni kétszer fáj. Egyszer rá kell jönnöd arra, hogy akármennyire is küzdesz ellene, meg fogsz szeretni valakit. Hetekig, hónapokig harcolsz ellene, mindent megteszel, hogy ne kelljen levenned a páncélt, pedig ha ezzel küzdened kell, akkor igazából már rég nincs is rajtad. Annyira hirtelen történt minden és annyira megijedtem. Bezárkóztam az előtt, aki hosszú idő után végre boldoggá tett. Olyan sérülést okoztam neked ezzel, amit nem tudtál kiheverni, és amire sajnos csak hónapokkal később jöttünk rá. Annyit bántottuk egymást, hogy a másik ne vegye észre, mennyire a kezében van a boldogságunk, hogy mindketten belefáradtunk. A rosszkor rossz helyen klasszikus példái vagyunk. Ez a harmadik ilyen szakításom. Megtörünk, próbálkozunk, aztán feladjuk. Talán majd egyszer... Mindig ebben az álomban dédelgetjük magunk. Most azt hisszük, hogy még időben kiszálltunk, hogy így adtunk esélyt annak, hogy egyszer majd jó legyen, pedig igazából ez már rég elfogyott. Nagyon szeretném ...

 Még mindig nagyon fáj a hazugság. Megértettem, miért érezted azt, amit éreztél, értem, hogy az első hét történései mély sebet okoztak. Sosem akartalak bántani, az első perctől tudtam, hogy baj lesz. Hamar beléd estem, ami elképesztően ijesztő volt; próbáltam is tartani a távolságot. Itt ez a srác, aki nem tud másról beszélni csak arról, hogy mindenki őt akarja... De ha még mindig ez a fontos, akkor miért kellek én a képbe? Kit érdekel, hogy mindenki őt akarja, ha tudja, hogy ő kit akar. Nem akartam komolyan venni, pár nap elteltével kit lehet komolyan venni. De aztán engedtem neked.  Február 1. Egy wellness szálloda padlóján ülök és arra gondolok, mennyire szeretlek. Beszélgetünk éppen, a lányok már a medencében, de én alig tudom letenni a telefont. Szerettem a hangod. Is. Meg ahogy nevetsz. Meg ahogy megnevettetsz. Évek óta nem volt ilyen egészséges a vérzésem. A testem és a lelkem is megjavítod - erre gondoltam. Rá egy hétre ismerted meg Bernit.  Berezeltem....

Február elején ültem a wellness hotel padlóján, épp rohadtul görcsöltem és ment a hasam, de nagyon rég éreztem magam olyan boldognak, mint akkor. Arra gondoltam, hogy végre találtam valakit, aki miatt a testem is összeszedi magát. Évek óta nem menstruáltam olyan egészségeset, mint akkor. Ott éreztem először igazán azt, hogy benne vagyok. Rá pár napra találkoztál először Bernivel. Amikor március végén kiderült a turpisság, órákon keresztül néztem, ahogy magyarázkodsz neki. Egyszer sem kérdezted meg, hogy én hogy vagyok. Nekem sem jutott eszembe, hogy ettől egyébként nekem is jogom van rosszul érezni magam. Állandóan azt magyaráztad, hogy ezek a lányok csak tárgyak, nem érdekelnek, de valamiért mégis fontos volt, hogy ne gyűlöljenek. Hazafelé olvastam el a screenshotokat. Minden egyes szó egy késszúrás volt. Többször is beszéltünk aznap este telefonon. Borzasztóan éreztem magam. Te elmentél bulizni, szétcsaptad magad. Még éjjel 4-kor sem tudtam aludni, elkezdtem neked írogatni. Vál...

Két napja teljes kréziben vagyok és nem tudok fölékerekedni. Elindult a gondolat a fejemben és nem áll meg, csak gyűrűzik, gyűrűzik egyre lejjebb. Pár hete megtudtam, hogy megint beszéltek Bernivel. Láttam, hogy lájkoltad a legutóbbi posztját Instán. #fromhim, #gamingtogether. Fura érzésem volt tőle. Ez már hányadik, hogy nekem kell rákérdeznem, mi történik? Ja, igen, nem járunk, szóval nincs jogom kérdezgetni. Akkor még elcsillapodott a dolog valahogy. Kiakadtam kicsit, remegtem, de aztán elmúlt. Most viszont nem akar elmúlni. Mégis hogy lettek ismerősök öcséddel? Az ő posztjait hogy-hogy lájkolod, az enyémeteket pedig hónapok óta miért nem? Miért mondod állandóan, hogy tiltsam le, úgy egyszerűbb lenne? Neked lenne egyszerűbb, vagy nekem? Tegnap bekattantam, visszanéztem Berni Spotify listáját. Ő hallgat olyan zenéket, amiket nálad látok mostanában és amiket magadtól nem hallgatnál. Miért vagyunk mindig nálam? Amíg együtt voltunk, sosem akartál átjönni. Azzal az egy alkalommal amik...

Tele vagyok dühvel. Le tudnám tépni a fejét. Úgy tudnék vele most üvöltözni, hogy a szomszéd utca is hallaná. Már annyit cigiztem, hogy felfordult a gyomrom. Vagy már ettől az egésztől fordul fel a gyomrom... Minden nap ír. Folyton beszélünk. Állandóan sztorizik. Mostanában sokat pörgök Bernin. Valamelyik nap ránéztem az Instagramjára és láttam, hogy Peti lájkolta a legutóbbi képét. Nem bírtam ki, muszáj volt rákérdeznem, hogy megint beszélnek-e. Beszéltek, vagy beszélnek néha. Berni is elment pszichológushoz, azt mondta Petinek, nem hiába szedett össze olyat, mint ő. Vicces. Megbeszélték a dolgokat. Megint. Azt mondta Peti, neki eléggé kínos máig is ez az egész. Kínos. Hát, nekem is. Meg fájdalmas. Eszembe jutottak a pánikrohamaim; ahogy azon őrlődöm, ír-e még neki, játszik-e még, hazudik-e még nekem, hazudik-e még neki. Hogy eldugja-e még a cuccaim, ha átjön hozzá - akár ő, akár valaki más. Hogy azon agyalok, mit mondhatott neki Peti, hogy a csaj nem tiltotta ezek után insta...

A legutóbbi ülés óta nem csak a saját, de Peti szarját is jobban átlátom. Jobban el tudom választani egymástól kettőnket. Más szemében a szálkát egyszerűbb volt elemezni, mint a saját gerendámat. Fogtam a fájdalmat, sok kis göböcskét formáztam belőlük, és körbeépítettem velük Petit. Nyújtottam, dagasztottam, hogy minél távolabb érezhessem őt magamtól, hogy gyűlölhessem őt, amiért egy szar szemét szar alak. Mert ezt csinálom, ha azt érzem hogy megszeretnek. Megkeresem, hol a hiba, és addig megyek, amíg ki nem forgatom őket saját magukból. Mindenkinek vannak gyengepontjai. Én versenyt csinálok abból, hogy ki találja meg a másikét előbb. Árpád? Mindennél jobban szeretett, bármit megtett volna értem. Kis szolgalelkű. Felhasználtam ellene.  Matyi? Full retardált volt. Hagyni kellett volna a komfortzónájában, nyilvánvalóan nem akart onnan kijönni. Felhasználtam ellene.  Peti? Csupa egó, mögötte egy sérült, kötődni képtelen kisfiú. Elmondott mindent, minden utolsó apróságot. Fel...

Az új pszichológusom tök jó. Kb 15 perce voltam nála, épp a betegségeimről meséltem, cinikusan nevetgéltem azon, milyen életképtelen vagyok. Cukor, petefészek, máj, lép, fül, vese... Mondasz egy betűt, van rá egy betegségem. Gyula elmosolyodott. - Kérdezhetek valami nagyon durvát? - Persze - De tényleg erős lesz. - Ne tartsa vissza. - Miért akar elmenni? Ültem, néztem, nem értettem a kérdést. Az fordult meg a fejemben, hogy azt érzi rajtam, hogy nem akarok ott lenni, hogy nem veszem komolyan a terápiát. Megijedtem, hogy kitesz. Összezavarodtam. Aztán nézett rám, szomorúan mosolygott. Visszanéztem rá és elindult egy könnycsepp. - Azt hiszem azért, mert nincs miért maradjak. Sosem gondoltam magamra úgy, mint valakire, aki nem akar élni. Az tök gyenge dolog. Én hippi vagyok, élvezem az életet, azt teszem, amit akarok, nekem nem diktál senki. Mindig úgy láttam magam kívülről, mint aki túlságosan is élvezi azt, amije van. Főleg a kaját. Valakire, aki rebellis, aki megmondja a mag...