Ugrás a fő tartalomra

Neked

Folyton fáradt voltam melletted, szétestem teljesen. Nem tudtam tartani a tempót, nem is akartam. Nyugalmat szerettem volna. Nem ágyban fekvős, egész nap döglős nyugalmat, nem lustálkodást, alvást, hanem békét. Békét szerettem volna találni bennünk.

Hiába mondod, hogy teljesen rendben vagy magaddal, egy perc csendet sem tudsz elviselni. Folyamatosan keresed, hol kaphatsz még több visszaigazolást, közben lesajnálod azokat a nőket, akik kiteszik mindenüket egy kis elismerésért. Pedig te is ilyen vagy. Mindig kell az új, a más, folyton tologatni kell a határokat. Jól hangzik, hogy halmozzuk az élvezeteket, de nem lehetsz mindig fenn. Mindent akarsz, de nem jutsz sehová. Megvan a teljesség illúziója, közben üresnek érzed magad. Rohansz, csak nem tudod, merre. Tudod, mi a cél, de ha mindig ugyanazon a rossz úton mész, sosem fogsz odaérni. 

Akármeddig elmehetsz, ha a komfortzónádon belül maradsz, ez az érzés nem fog múlni soha. Bújkálhatsz magad elől, de nem éri meg. Megtetted az első lépést, érezted te is, hogy kellett. És ez nagyon jó. De tovább kell csinálnod. Tudom, hogy őszinte kapcsolatot szeretnél, de az kompromisszumok nélkül nem megy. Önismeret nélkül nem megy. Nem kapcsolódhatsz össze valakivel úgy, hogy közben te semmiből sem engedsz. Éld meg a szomorúságod, különben egész életedben menekülni fogsz előle.  

Könnyű a lányok önbizalomhiányára fogni a kudarcaidat, pedig igazából amiatt maradnak melletted. A rajongásukért cserébe mindent megadsz, bármit megígérsz. Megteszed, amit szerinted a tökéletes barát megtesz, de ha nem szívből jön, favatkát sem ér. Azt hiszed attól leszel férfi, hogy bárkit megszerezhetsz, pedig új embernek nem nehéz különlegeset mutatni. Megtartani valakit mindig nehezebb. Tudom, hogy nagyon tudsz szeretni... De ha elkezdesz rohanni a valódi problémák elől, sosem fogsz hazatalálni. 

Jó volt. Jó volt végre élni egy kicsit. Jó érzés volt megismerni valaki más világát, jó érzés volt, hogy fontosak lettünk egymásnak. Jó érzés volt, hogy ennyire kellettem, neked is jó érzés volt, hogy kellesz. Jó volt egy kicsit elhinni, hogy ebből valami szuperjó is lehet, jó volt a mellkasodon aludni, az utcán fogni a kezed, azt mondani vacsi után, hogy szeretlek. Jó volt zongoráni látni, jó volt együtt zenét írni, játszani, nevetni, szexelni. Tényleg, egy percét sem bánom. Végre rájöttem, hogy nem csinálhatok mindent egyedül. Hogy nincs annál szegényebb élet, mint egy szobában ülve várni, hogy egyszer majd minden jobb lesz. És elképesztő hálás vagyok minden közös élményért. Rengeteget tanultam magamról. 

De ez így nem megy. Te is tudod, én is. Egyikünk sem kész még erre. Nagyon jó lett volna, istenem, de jó lett volna, ha ez működik. De nem vagyunk még ott. Jó irányba haladunk, de nem mehetünk együtt. Azt hiszem, ezt egyedül könnyebb végigcsinálni... 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I wanted to tell you so many things when we meet, but it seems that will never happen. So I don’t really have another choice but to talk about my feelings to a phone, again. Maybe you’ll listen, maybe you won’t — it doesn’t really matter at this point. I just wanted to put it out there before my birthday. You know, starting with a clean slate, or something like that.  Cutting contact with you was one of the hardest things I’ve ever done. I cared about you deeply. I worried about you all the time. But after you went back in April, slowly but surely, it started to feel like there wasn’t really space for me in your life anymore. And that’s okay — it was a very messed-up situation, you needed space, and I wanted to support you. But in the end, I felt like my needs and feelings weren’t really considered anymore. That since you didn’t need me as much, it was somehow okay to be careless with me. Having that closeness, curiosity, reciprocity, and consistency in the beginning meant the worl...
Volt egy barátnőm az oviban, Ivett. Már nagyon fiatalon is odáig volt a fiúkért. Én is, de én csak titkon, csendben. Zsolti volt a leghelyesebb fiú a csoportban. Megkért, hogy legyek a barátnője. Olyan boldog voltam... Aztán kiderült, hogy ugyanezt kérte Ivettől is. Teljesen összezavart, nem értettem, hogy ennek mi az értelme. Miért kell játszani ezt a játékot? Miért kell megbántani másokat, akik nem érdemlik meg...? Nem emlékszem, hogy Ivettel beszéltünk-e a dologról. Nagyon közeli barátnők voltunk, egy ideig azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé. Borzasztó korán elkezdett érdekelni a szex és a szexualitás, el is indultunk ebbe az irányba. Így visszanézve csak közelségkeresés volt, de ijesztő belegondolni, hogy ennyire át akartam lépni ezt a határt.  Ez a mintázat az egész életemet végigkísérte. Sok fiú tetszett, de sosem történt velem semmi ezen a területen. Mindig a barátnőimet választották, őket akarták. Én pedig félreálltam. Ha valaki nem engem akar, hát legyen, ha a barátaim...
Július van. Másfél hónapja egy szót sem beszéltünk. És nem tudom, még meddig nem fogunk. Néha azt érzem, hogy bármelyik percben megszólalhat a telefonom, máskor pedig azt, hogy a nyáron már nem fogok róla hallani. De az is lehet, hogy soha többé nem fogom látni.  Ettől félek a legjobban, hogy itt fogok maradni ezzel a sok nehéz érzéssel, és igazából sosem fogom tudni rendesen lezárni, mert nem tudom, mi történik vagy történt valójában. Előfordul az is, hogy magamat hibáztatom emiatt, végül is, én intéztem el, hogy ne legyen köztünk kommunikáció. Ha nem lennék ilyen hiperérzékeny, ha egy kicsit erősebb tudtam volna maradni, akkor legalább tudnám, hogy mi van. Aztán visszakérdezek magamnak: tudnám, hogy mi van? Ő sem tudja, hogy mi van, akkor én honnan tudnám?  Én nem vagyok olyan jó a lebegésben, mint ő. Pillanatok alatt beszorongok egy-egy gondolattól. Bár ő a legerősebb indikátor, nem csak a brazil miatt. Ahogy változik az anyámékkal a kapcsolatom, ahogy leér az, hogy tényleg...