Ugrás a fő tartalomra

Feszültség

Mindig a gyomromból jön. Összeszorul, aztán mindenem remegni kezd. Nem tudok sírni, nem tudok, nem jön ki semmi, belülről emészt fel. Dühös vagyok. Néha-néha lüktet egyet. A szívem is összeszorul.

Nem tudom, mi oldaná fel. Kinek mit kellene mondani ahhoz, hogy elmúljon.

Peti hozza elő. Ha rá gondolok, vagy arra, amit csinált, összeszorul mindenem. Üvölteni tudnék vele, amiért ekkora egy önző, gyerekes rohadék volt. Amiért nem vette komolyan, amit kérek. Amiért elbaszta, és még van pofája mentegetni magát. Dühös vagyok, hogy képes volt ezt megcsinálni velem. Játszani az érzéseimmel azért, hogy neki egyszerűbb legyen. Mérges vagyok, hogy ilyen ostoba és egoista, mérges vagyok, hogy ilyen helyzetbe hozott, hogy nem volt tekintettel rám. Mérges vagyok, hogy ilyen nyomást gyakorolt rám, hogy nem nézett szembe az érzéseivel és rajtam verte el a port. Mérges vagyok, hogy nem fogad el tőlem semmit. Hogy kifogásokat keres, ha mondok neki magáról valamit.

Úgy megszabadulnék ettől az egésztől. Gyűlölni akarom, bántani akarom. Úgy, ahogy ő is engem. Azt akarom, hogy érezze, mit okozott. Üvölteni akarok vele, hogy vegye már észre magát.

Nem értem, miért érdekel. Mit akarok én ettől? Miért maradok benne? Miért nem adom ki az útját? Pedig kurva jó lenne a földbe döngölni. Megérdemelné. Minek legyek vele megértő? Mi hasznom belőle? Miért nem keresek inkább mást, aki majd nem bánt meg?

Egy hang beszél hozzám a fejemben:

Mit érzel, Zsófi? Mit akarsz? Mit vársz? Mennyit érsz? Ki vagy te? Jobb vagy ennél? Tényleg? Hogy tudnál határokat húzni, ha magad sem tudod, hol vannak azok? Hogy akarsz boldog lenni, ha nem tudod, mi tesz boldoggá? Egy okostojás vagy, aki mindenkinél jobban tudja, hogy a másik mit érez, de a saját életéért nem vállalja a felelősséget. Belemászol mások fejébe, hogy megmutasd nekik, mekkora szemétládák, de a saját tükrödbe már nem nézel bele. Tele vagy haraggal és indulatta, az egész világot utálod. Miért nem csinálsz akkor végre magaddal valamit? Szívod a cigit a teraszon mint a nagylányok, aztán azt sem tudod, merre van az arra. Belekötnél másba, amiért megbántott, de mégiscsak te engedted meg. Azt mondtad, kemény vagy, mint a kád széle. Akkor most mi a faszt rinyálsz? Ezt kapod, ha sérülékennyé válsz. Így jár az, aki gyenge. Elvérzik mások hibáin. Mégis hogy várod, hogy szeressenek, ha magadat is gyűlölöd? Miért nem mutatod meg másoknak, hogy kell téged szeretni? Miért várod el, hogy kitalálják azt, amit te sem tudsz?
Már megint bőgsz. Mire mész vele? Ha odatartod az arcod, miért csodálkozol, hogy megütnek? Azt hiszed, tudsz uralkodni bárkin is? Még magadon sem tudsz. Kevés vagy te ahhoz. Magadban sem bízol, másban így hogy akarsz? Azt hitted, ezen már túl vagy, mi? Dehogy vagy! Nincs elég tököd ahhoz, hogy megvédd magad. Te hülye liba, elhiszed, hogy tényleg szeret? Hogy érsz bármit is? Hogy komolyan gondolja veled? Ezért kérdezted ki, hogy előre tudd, hogy fog megalázni. Ezt akartad. Azt hitted, majd most más lesz? Kevés vagy te ahhoz is, kisanyám. Egy nagy, kövér lábtörlő vagy, akin bárki átgyalogol. Szívj el még egy cigit, majd attól biztos jobb lesz. Csak arra tart, hogy ápolgasd a lelkét. Egy buta játékszer vagy. Matyi is ezt csinálta veled, örömmel hagytad. Imádod ezt, mi? Sajnáltatni magad. Brühühü, szegény Zsófi már megint áldozat lett. Anyád, apád is csak annak volt jó, te miért lennél más?
Nem is vagy éhes, mit nézegeted a pizzákat? A Puntos pizzafutár már csukott szemmel eltalál hozzád. Buta bálna. Jobb is, ha egyedül maradsz, legalább nem okozol megint csalódást. Már azt is csodálom, hogy egyáltalán volt merszed próbálkozni. Mondjuk tudtad te is, hogy el fogod kúrni. Ezért sem értem, miért vagy szomorú. Egy buta, szőrös tehént mégis ki akarna maga mellé? Tudtad te is pontosan, hogy ennyit érsz. Be is bizonyítottad. Látod, ehhez legalább volt elég eszed. Hülyegyerek. Szedd össze magad és dolgozz. Legalább annyi hasznod legyen. Az majd segít. Istenem, de szánalmas vagy, hogy elhitted... Az év vicce ez az egész, komolyan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

I’ve been thinking a lot since our last conversation, and I’ve come to the conclusion that the best thing for me right now is to stop keeping in touch. I feel that you – understandably, no shade – can’t give me the stability I need at the moment. I’ve been holding on very tightly to what we had, and if I keep doing that, I feel like I’ll be taking away the chance for us to possibly find our way back to each other in the future. I’d be happy to see you when you’re back in Prague and if you feel stable enough to continue what we had, but until then, it’s better for both of us to focus on what lies ahead. Take care, lindo! Whatever will happen, I’ll always cherish our time together, and I truly hope life gives you everything you’re hoping for – you deserve that and so much more. ❤️ ____________ Thank you for understanding! Yes, our perspective is very different: I’m not going through the most traumatic and challenging time of my life, all I know is that I miss you and I want to see you ag...

Játék

"Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem, tudom, hogy nehéz ilyenekről beszélni, és örülök, hogy nekem el szeretted volna mondani." Nem hagy nyugodni a gondolat: más filmet néztem végig? Ezért szorongok ennyire, mert nem akarom látni, hogy mi a valóság? Lehet, hogy ez tényleg csak szex. Lehet, hogy amit ebben az egy hónapban építgettünk, azt most kijátszottuk, és így kifulladt az egész. Lehet. Minden lehetséges. Az is lehet, hogy csak egyszerűen éli az életét, fut, úszik, dolgozik, most síel, aztán majd pár napon belül megint küld pár hangüzit, és folytatódik az egész tovább.  Vagy nem.  Nem tudom.  "Nagyon különleges, ahogy leírod a dolgokat és az érzéseket, ahogy használod a szavakat." Egyszer így látom a dolgokat, egyszer úgy. Nem beszélgetünk, eddig is így volt. Hetente küldtünk egymásnak hangüzenteket, de ennyi. Alapvetően azt gondolnám, hogy ez normális. Nem akarnék folyamatosan dumálni, nyomasztó lenne. Mégis, az együtt töltött éjszakák után most azt várnám, ho...
Tele vagyok szorongással. Most éppen jobb, de ha nem figyelek, nem tudatosítok, újra meg újra befeszít. Amikor megismerkedem valakivel, aki tetszik, úgy érzem, hogy nem lehetek önmagam. Önmagam vagyok, de valahogy mégsem érzem erre feljogosítottnak magam. Olyan, mintha az, aki tetszik, az, akinek tetszeni akarok folyamatosan figyelne. Folyamatosan figyelnénk egymást. A körül forognak a gondolataim, hogy milyennek lát. Milyennek hall. Lát-e egyáltalán. Mikor látja meg a rossz oldalam? Ő is olyan rondának lát-e profilból, mint én magamat? Akkor is erre gondolok, amikor egyedül vagyok. Akkor is velem van a szobában. Mint egy rossz isten, akinek meg kell felelnem.  Az elején azt hittem, hogy ő nem nyomkodja a piros gombjaimat, aztán most itt vagyunk. Egy óceánnal arrébb nem tudom éppen, mit csinál, de így is teljes testtel nyomja őket. Egy nagy piros gomb vagyok. Van időm, de még sincs. Szabad vagyok, de nem vagyok az. Gúzsba kötöm saját magam. Mérgez a saját elmém.  Ma volt az el...